Ha más is jelen van, nem szeret a 21 hónapos kisfiam. Ezt több módon is kimutatja, mit tehetnék?
Úgy érzem, hogy 21 hónapos kisfiam nem szeret, egyenesen elutasít! Ha ketten vagyunk, semmi gond nincsen: szófogadó, kedves, átölel, mondja, hogy szejjj (szeretlek), játszunk - és persze elvégzem közben a napi rutinokat is (háztartás, főzés stb.)
Amikor azonban az apja itthon van, akkor én nem kellek! Csak az apa jó, én ha hozzászólok, már akkor is sír... sokszor megüt ilyenkor, rugdos (nem tudom, hogyan kellene ezeket kezelnem)... Ha nagyszülőknél van, és megyünk érte, engem meglát, már fut el, nem akar hazajönni... ha velem kell ilyenkor felöltöznie, akkor sír... ha az apjával, akkor nincs sírás, szó nélkül öltözik... Úgy érzem, hogy mindenki jó, csak én nem...
Én eleve egy szigorú szülőnek számítok az ismeretségi körünkben, elvárásokkal (pld. nem hisztizünk, ha elfajul valami, akkor bünti van - szobába beültetem - , enni az asztalnál lehet, ha feláll, akkor vége az evésnek stb...)
Ha mással van a kisfiam, akkor ezeket nem követelik meg tőle... ezért én vagyok a szemében a rossz, a "mumus"... Hiába kérem az apát, nagyszülőket - onnan nem számíthatok segítségre...
Én viszont lassan már feladom, ráhagyom a dolgokat, és elkönyvelem, hogy én vagyok a rossz anya - belefáradtam, és tanácstalan, tehetetlen vagyok :(
Mit kellene tennem, hogy engem is szeressen a fiam, akkor is, ha mások is ott vannak???
Amikor hárman vagyunk itthon (kisfiam, apa és én), akkor én nem altathatom, éjjel is csak apa kell (egyenesen üvölt, ha éjjel akár hozzászólnék, mikor inni kér) nem etethetem, mert az is csak apával jó, apát húzza mindenhová stb... Nem az újdonság varázsa, mivel most karácsonykor is már kb. 3 hete itthon voltunk mindhárman egész nap... én akkor sem kellettem...
Egyetlen karácsonyi képem van a fiammal idén, ahol éppen lök el magától, mert felemeltem, és ő az apjához akart menni...
Csak sírok, és borzasztó érzés, hogy nem tudom, mit tehetnék...
válasza:Köszönöm a válaszod! Próbálnék én, csak azt sem tudom merre induljak... félek, hogy akaratos-hisztis lesz, ha ráhagyom a dolgokat... nem tudom meddig "lehet" engedni, és miben...
a legtöbbször azt érzem, hogy megbuktam, mint szülő - és még csak az elején vagyok...
válasza:Én is szigorúnak tartom magam, de nem árt ha figyelsz az életkorra is... 2 év előtt nem ajánlott az ilyen bünti, nem biztos hogy megérti a ha-akkor összefüggést. Ha látod rajta hogy megérti, akkor egyszeri bünti után hatnia kellene egy figyelmeztetésnek : ha folytatod, akkor mész a szobádba...Ha ez nem működik, akkor gyanús hogy még nem érett erre. Nálunk ahogy észrevettem hogy érti, egyszer kellett csak a székbe ültetnem, utána ha elkezdett csapkodni, csak figyelmeztetnem kellett, 2 hét alatt el is felejtette a csapkodást felém.
A hisztit nem kellene teljesen letörni, mert szükségük van nekik is hogy levezessék az indulataikat (és ne verekedjenek pl). Nem is biztos hogy képes abbahagyni, és csak szenved ha e miatt még Te is kiabálsz vele. Nem mondom hogy nálam nem pattant már el a cérna, de ált. sikerül úgy viselkednem ahogy szeretném.
Az olyan hisztit amikor akar valamit, legjobb figyelmen kívül hagyni, miután egyszer elmondtad hogy nincs most csokievés pl.
Én a kajával pl laza vagyok, nézhet közben mesét pl, így meg bír ülni egy helyben.
Mindezekkel együtt, nálunk is apa a sztár, vele alszik ha itthol van, de azért velem is beéri ha muszály. Természetes, őt látja ritkábban, vele arányaiban több a móka, a nevelés nagyobb része, a több konfliktus ránk hárul. De azért fontos hogy ugyanazokat várjuk el tőle, ebben nem árt egyezségre jutni.
válasza:Mindenkinek köszönöm a válaszokat!
10:03 - Megérti a bünti fogalmát, ilyenkor azonnal abba is hagyja a hisztit, és megyünk utána játszani stb... Kivéve, ha apa itt van, akkor ugyanis addig akaratoskodik, míg a végén az van, amit ő akar
Kaja közben nálunk lehet mesekönyv, vagy játék, de kizárólag amíg az asztalnál ül... ha feláll, akkor még 1-2x szólok, hogy üljön vissza és együnk tovább, de ha nem ül vissza (ilyenkor általában mondja is, hogy nem kér többet), akkor vége a kajcsinak... Ha apa itthon van, akkor azonban hiába minden... feláll, odamegy az ő tányérjához, belenyúlkál, késért, sóért stb. kell hadakozni vele... Tehát tényleg olyan, mint ha két különböző gyerek lenne :S
Amikor ketten vagyunk, akkor nem érzem úgy, hogy azért viselkedik "rendesen", mert kényszer, és elvárom tőle (nem ütöm meg soha - illetve most, hogy elkezdett engem pofozni, rúgni, van, hogy rácsapok a kezére-lábára, de csak picit, hogy érezze milyen érzés nekem...) Tehát nem úgy érzem, hogy azért viselkedik normálisan, mert félne tőlem, inkább olyan, mint ha ez lenne neki a természetes, ha ketten vagyunk... ilyenkor nem is érzem magam szar anyának... csak ha más is velünk van, onnantól nem bírok vele, és lek@kálja amit mondok... olyankor érzem, hogy mindenki mást jobban szeret...
A férjemmel nem tudok egyezségre jutni, szte egyszerűbb, ha minden úgy van, ahogy a gyerek szeretné, mert akkor nincs hiszti, nem kell rászólni stb... sztem ezzel nem gondolkodik előre, de lehet, hogy tényleg én vagyok túl rugalmatlan... csak arany középutat nem találunk a kettőnk elképzelése között...
a nagyszülők is természetesen azt szeretnék, hogy ha ott van, akkor boldog legyen - ezért kb. mindent szabad ott is :S
10.09: köszönöm, megnézem, hogy hol tudnám beszerezni a könyvet!
válasza:10-03: nagy kár hogy nem sikerül apával közös álláspontot kialakítani, így tényleg nem lesz egyszerű.
Másban nem nagyon látszik ennyiből a megoldás mint hogy neki is keményebbnek kellene kicsit lennie. Próbáld meg elmagyarázni hogy később már neki is baja lesz ebből, ha nem tanul meg hallgatni rá a gyerek (mert nem is kéri soha).
Még az jutott eszembe hogy a környékemen nem nagyon jött be ez a kicsit visszacsapós módszer. Lehet hogy téged nem fog ütögetni, de pl kistesó-kisebb baba a játszótéren veszélyben lesz. Szerintem tudják ők hogy ez milyen.
Én ilyenkor nagyon keményen rászóltam, megsértődtem, arrébb mentem, jött a bünti, és tényleg tabu lett a csapkodásból. Persze még előjöhet (2,5 éves), de ugyanígy fogok eljárni.
Mondjuk annyiban más az ügy, hogy nem ilyenekért csapkodott mint nálatok, és nem voltunk ilyen "rosszban", alapvetően meg akar nekem felelni akkor is ha vannak ott mások. Más apa szerepvállalása is...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!