Van itt olyan, anyuka, aki külföldön élt, esetleg él jelenleg is?

Hm, ezek szerint jól sejtem, hogy csak itt megy, illetőleg nálunk divat kimondottan ez az iszonyatos gyermekgyötrő eljárás ( nem tettem szándékosan idézőjelbe, mivel nem elvont fogalomként használom, hanem sajnos egy valós probléma megjelölésésre ).

Az én babámat 6 hónapos kora óta Korai Fejlesztőbe akarta küldeni a doktornőnk, mondván, hogy nem kúszik, holott a neurológus, aki előzetesen vizsgálta, nem látta még indokoltnak a gyógytornát, beutalót se adott, a körzetis beutalóját meg el se fogadták, majdnem kiröhögtek a neurológián, hogy mit akar a doktornőnk mégis, majd a 2 hónapos kontrollon meglátjuk, kell-e neki fejleszőbe mennie.9 hónaposan visszavittük neurológushoz, na akkor nagy immel-ámmal adott, azzal a megjegyzéssel, hogy nagyon minimális eltérést lát a babánknál.Közben a körzetis meg tépte a haját, hogy jajj, kell neki a torna, főleg azért, mert 8 hónaposan még nem ült.Voltunk a Koraiban, ott egy az egyben ledegradálta a picimet a kedves terapeuta ( megjegyezném, hogy sima gyógypedagógiai főiskolát végzett emberről van szó, szemben egy főorvos neurológus véleményével, aki szerint nincs annyira rettentesen lemaradva a baba...), majdhogynem fogyatékosnak titulálta, mondván, ennyi idősen már kész szótagokat kéne neki mondania + megkapaszkodva, szülői segítséggel járnia!!Azt hittem lefordulok a székről, mikor ezeket elsorolta.

A non-plus ultra azonban ezután következett, a minap felhív engem, a 10 hónapos státusz felvétele után, hogy nagyon aggasztónak találja a kislányom állapotát, be kéne neki feküdnie 3-4 napra a gyermekklinikára, ahol fejlesztőneurológus orvos vizsgálná ki, illetve tartanák megfigyelés alatt.Na, itt érte el azt a határt, amit már olyan túlzásnak tartok, hogy kénytelen voltam neki finoman, de beolvasni, hogy nem megyünk ebbe bele, ami sok, az sok.Anno én is egy viszonylag későn fejlődő gyerek voltam, 1 évesen ültem fel először és másfél évesen jártam, mégse kötött belém a kutya se, semmiféle gyógyterápiára nem küldtek, ez nem volt akkor trendi a 80-as években, csak akkor kellett ilyen helyre hurcolni a babát, ha nagyon gáz volt.

Mostanra kezdünk ott tartani, mivel a védőnőnk is előszeretettel kavar ezügyben, csak nem tudom, miért, milyen jogcímen, hogy le fogjuk mondani az egész védőnői szolgálatot, és csak akkor megyünk orvoshoz, ha beteg lesz a baba, semmiféle tanácsadásra nem kötelességem vinni a gyermekemet, pláne úgy nem, hogy most jön a második baba is, de valszeg azt várják, hogy kijárkáljak egészen az utolsó időkig hozzájuk, mert a védőnő nem képes házhoz kijönni!Holott kötelessége.

Bocsi, hogy ilyen hosszan, részletesen osztottam meg veled ezeket a dolgokat, csak vhol nem lep me, hogy te meg pont az ellenkezőjét írod, hogy ott Angliában nem kerítenek ekkora ügyet ennek az egésznek.

Köszi a válaszokat, vhol leleket öntöttetek belém, hogy jól látom a dolgokat, mert már kezdtem magam alá kerülni, de nem amiatt, hogy ahogy írod kedves utolsó "gagyinak nézik" a babát, hanem emiatt a hozzáállás miatt, amit produkálnak lassan hónapok óta a nagy semmiért, mert erről van szó.A legelképesztőbb az, hogy a hátam mögött intézkedett most legutóbb a kedves "jót akarok" doktornéni, előre lezsírozta a kórházzal a megkérdezésem és a beleegyezésem nélkül, hogy márpedig vegyék fel oda a lányomat megfigyelésre, mármint kísérleti nyúlnak.2 hónappal ezelőtt volt egy kisebb balesete, akkor alaposan megnézték a sürgősségin ( remélem nem a naivitás beszél belőlem, de a Heim Pál sürgősségi ellátása egész korrekt volt, ahhoz képest, hogy tömpingelnek ott egész nap, nem futószalagon dobták ki a babámat, hanem tényleg tetőtől talpig megnézték és semmit nem találtak.), ezért sem értettem, mit kell feszegetni a témát, arról nem is beszélve, hogy pont az ünnepek előtt kellett volna befeküdnie, a város túlsó végére, gondolta a doktornő, nem számít, majd a marha - mármint én - bejárkál 6 hónapos terhesen nagy hassal 3 tömegközlekedéssel is ( az anyagiakról nem is beszélve, mivel kismamaként csaknem bliccelek :D), úgyhogy márcsak emiatt is fújtam le az egészet, meg egyébként is.Muszáj az embernek a sarkára állnia, a gyermeke mellett a végsőkig kiállnia, mert sajna úgy kezelik a mai rendszerben, mint valamilyen eszközt, meg a tetejébe még hülyének is néznek és elvárják, hogy birkaként bólogassál mindenre, amit mondanak..

Mellesleg itt a Koraiban ennek a fejlesztő tornásznak sikerült egy olyan torna-gyakorlatsort összeállítania, amit - megmondom őszintén - itthon kivitelezhetetlennek tartok, egy csomó páros gyakorlat van benne, amit a férjemmel együtt kéne csinálnunk, na most ő egy vezető beosztásban lévő ember, napi 16 órát dolgozik, hogy várhatná el az ember, hogy esténként még gyötörjem őt is meg a gyereket is az ő hülyeségükkel?!

És, hogy őszinte legyek, pedig nem vagyok egy pihenős, önmagát végsőkig kímélő kismama, de ezek a gyakorlatok, amiket napi szinten 1 órán keresztül kellene csinálnunk a babámmal, már ott, mikor bemutatta, enyhén szólva kifullasztottak, márcsak azért is, mert hajolgatni, guggolnom kell hozzá.Eddig ha rákérdeztek, hogy tornáztatom-e, kénytelen voltam kamuzni, hogy igen, de ezekután ezt sem teszem.És ha sokáig sz-rakodnak, még orvost is váltunk, vagy egyszerűen tényleg csak akkor megyünk hozzá, ha beteg a baba.Tanácsadásra sem!!Nem gondolom, hogy bármiről lemaradnánk.A másis nagy problémájuk úgyis az, hogy lassan hízik csak a babám, erről is tudnék mit regélni, de inkább nem teszem, inkább még egyszer megköszönöm, hogy válaszoltatok és más országok példáján keresztül is levonhattam a konzekvenciát.