Ha egyáltalán nincs tejem és tápszert kap a baba az első naptól kezdve az nagy gond?

Az tény, hogy az anyatej jobb mint a tápszer, de nem akkora gond, ha nincs tejcsi, mint amennyire most divatos a tápszert ellenezni :)

Kívánom nektek, hogy babáddal ez legyen a legnagyobb gond. Fontosabb, hogy egészséges legyen!

Mekkora a babád?

Nem. Szerintem az lenne a nagy gond, ha éhezne a baba.

Nem lesz a tápszertől beteg, persze, az ideális táplálék az anyatej, de a tápszer szerintem épp annyira jó annál a babánál, aki nem kaphat anyatejet az anyukájától.

Ez alatt azt értem, ha valakinek van elég teje és tud szoptatni, akkor náluk legyen az anyatej az első helyen és ne is kerüljön elő a tápszer, amíg minden ideális.

Akinek nincs teje, vagy nem szoptathat mondjuk gyógyszerszedés mellett, annak viszont álljon első helyen a tápszer, mert a babának ennie kell.

Nekem is tápszeres a fiam, nem indult be a tejem, egy csöpp sem volt, ennek ellenére elég sokáig tartott, amíg felfogtam, hogy nincs tejem és a tápszer adással nem rosszat teszek az esetemben, hanem a lehető legjobb és egyetlen megoldást választom.

Féléves a fiam, szép nagy, hosszú baba, az immunrendszere nem gyenge szerintem, mert nem tartom burokban, nem hipózom az egész lakást, sokat vagyunk a szabadban (télen is sokat voltunk). Eddig egyszer volt beteg, amikor megkapta a családtól a hányós-hasmenős vírusos járványt, ami meg ugye nem immunrendszer függő, legalábbis azt bárki megkaphatja, bármilyen erős. De még ezt is nagyon jól viselte, négy nap alatt leküzdötte a szervezete, kórházba sem kerültünk, valószínűleg azért, mert elég erős baba volt ahhoz, hogy négy nap alatt nem száradt ki.

szia! hát számomra óriási kudarc volt a szoptatás. alig tudtam kipréselni néhány cseppet a cicimből. nagyon küzdöttem, a kisfiam egyfolytában cicin volt 1 hónapig. ha pisilni mentem, szegény üvöltött.

szoptatási tanácsadó, védőnő és orvos próbált segíteni, hogy sikeresek legyünk, de hiába az ágyban fekvés, evés, ivás, non-stop szopi, a kicsim elkezdett fogyni...

ekkor kapott tápszerpótlást, de tovább küzdöttem a tejért. kb. 4 hónapos korában adtam fel, amikor egy szívás után semmi sem jött már.

nekem nagyon rossz volt, sokáig tartott, míg feldolgoztam, hogy kudarcot vallottam.

így azt ajánlom, hallgass az előttem szólókra, próbálj meg mindent. hátha Neked sikerül! mert tényleg a legtöbben, ha akarják, tudnak tejet "fakasztani".

és ha mégsem sikerül nyugodt lehet a lelkiismereted, hogy mindent megpróbáltál a gyermeked egészséges táplálása érdekében.

sok sikert kívánok és jó egészséget!

Minden véleménytől függetlenül, mert ezekről órákat lehet vitatkozni leírom az én tapasztalatomat. Nekem kb. 1,5 hetes korától tápszeres a kisfiam, mert nagyon megviseltek a szülés utáni körülmények (súlyos vérveszteség stb.) nem indult be a tejcsim egyáltalán. Gyönyörűen fejlődő, mosolygós 3,5 hós babám van :) Semmitől sem különb a szopis babáknál. Eddig még egyáltalán nem volt beteg. Én is, nővérem is tápszeresek voltunk és a nővérem kisfia is! 5 éves és egészséges kisfiú. Szóval, ha a sors úgy hozza, ne aggódj, semmivel sem vagy rosszabb anya a szoptatós anyáknál és ezt nagyon jól jegyezd meg, mert én még az utcán is kapok a fejemre, idegenektől. Ezért is van, hogy mindenkinek, aki nem közeli ismerős azt mondom, hogy szopis, evvel sok konfliktust elkerülök.

Remélem segítettem valamit, további szép babázást, sok boldogságot Nektek!

A két okostojás hozzászólónak üzenem, hogy rosszul tájékoztatták őket a "MINDENT TUDOK A SZOPTATÁSRÓL ÉS AZ EMBERI TEST MŰKÖDÉSÉRŐL, LEGALÁBBIS AZT HISZEM" elnevezésű tanfolyamon.

A második válaszoló vagyok. Hormonális probléma miatt EGYÁLTALÁN NEM VOLT TEJEM. Gratulálok, hogy nektek ment és most meg vagytok arról győződve, hogy elég ebből kiindulni és ráhúzni a saját tapasztalataitokat a földön élő összes emberre.

Engem ne írogassatok példaként arra, hogy vannak, akik nem voltak elég kitartóak és hamar feladták, mert öt hétig sem éjjelen, sem nappalom nem volt, napi öt órát fejtem összesen és még ettől is többet volt a fiam az üres mellemen, akivel így röpke két hét alatt sikerült megutáltatnom a szoptatást. Rengeteg pénzem elment arra, hogy három héten keresztül jártam két naponta egy elég neves orvoshoz kezelésre, hogy hátha rendbe tudja még hozni a hormonháztartásomat, annak ellenére, hogy egy hét után mondta, hogy minimális esélyt ad arra, hogy tejet tudjon nekem "csinálni" az eredményeim alapján. Akkor tértem csak észhez, amikor a harmadik hét végén már nem volt nekem hajlandó időpontot adni a következő találkozásra és tovább irányított pszichológushoz. Igen, akkor feladtam, mert nem akartam belezavarodni abba, hogy nekem egy csepp tejem sem volt. Hangsúlyoznám, hogy a terhesség alatt meglévő előtejem is elapadt szülés után, amint a terhességi hormonok kiürültek a szervezetemből.

Úgyhogy legyetek szívesek kicsit csökkenteni a szűklátókörűségeteket és nem ítélkezni, véleményt formálni bizonyos szituációk ismerete nélkül, nem kell mindenkire ráhúzni ugyanazt a sapkát.

Sőt, tovább megyek. Egy csöndes, rövid, tömör elnézést is nyugodtan elmotyoghattok magatokban a kedvemért.

Ne haragudjatok, hogy indulatos vagyok, de nagyon felidegesítettetek a "jó indulatú", nem teljesen megfontolt hozzászólásaitokkal.

Ennyi erővel én hasonlóképpen jelenthetném ki azt, hogy ha én meg tudtam szülni elsőre egy négy kilós babát gátmetszés nélkül természetesen három óra vajúdás után, akkor az összes császáros képes lenne erre, csak hamar feladják, mint a fenti hozzászóló. Mert körülbelül úgy esett nekem, amit írtatok, mint ahogy az esne a negyedik kommentelőnek, ha ezt vágnám a fejéhez. Csak éppen én nem vagyok olyan primitív, hogy azt gondoljam minden ember, minden szülés, minden anya és minden baba egyforma.