Más is gondolkodik így? Esetleg később megváltozik? Tapasztalatok? Vélemények?

Sziasztok. Mi is így gondoljuk. Nehezen lett 5 év alatt 2 terhességből a kislányom (11 hós), koraszülött volt, nehezen jött a tejci, majdnem nem is lett, kislányomnak veleszületett szívbetegsége miatt még függőben van egy műtétje 3-5 éves kora között dől el, hogy valóban kell-e műteni. És hát ott vannak a csúnya anyagiak is. Úgyhogy jelenleg nálunk sem lesz több baba. Az, hogy más erről mit gondol???? Szerintem senkinek nincsen ebbe beleszólása, csak a szülőknek, akik felnevelik a gyermeket.

Akinek beteg babaja szuletett vagy nagy ijedtsegen,trauman ment at,az ertheto hogy elmegy a kedve egy idore vagy vegleg de az anyagi korulmenyek rosszabbodasa nem kimondott ok,inkabb sokan csak ebbe kapaszkodnak mert onzok es meg egyszer nem akarnak aldozatot vallalni,tisztelet a kivetelnek.

én tíz évig gondolkodtam és szerencsére besíkerült, a mi Istenünk !Mert mosmár azt gondolom hogy kár volt halogatni mert olyan nagy élmény nem killodok vele semmit !!! Még nem nagyon érzem az anygi gondokat peddig mi is féltünk de nem veszek rengeteg ruhát, játékot !!!

Én is azt mondom: soha ne mondd azt, hogy soha!Császárral szültem, mert faros volt a baba és a 38. héten váratlanul beindult a szülés. Most 11 hós, több problémája is van: le van maradva a mozgásfejlődésben, le volt nőve a nyelve, nem szálltak le a heréi, veserfeluxa van, és most még a szemével kapcsolatban is találtak pici gondot. Szóval futkosunk orvostól orvosig, bár szerencsére talán egyik gond sem olyan, amit ne lehetne gyógyítani, helyrehozni. Mégsem jutott eszembe még soha, hogy ezek miatt ne legyen kistesó. Mi sem állunk túl jól anyagilag, a kisfiam még egy albérletbe született, de fő az optimizmus, a lakásgondok megoldódni látszanak, bennünk pedig napról napra erősödik a vágy egy újabb baba iránt! :) Talán Veled is így lesz, talán nem, de valóban: ezt mindenki maga tudja csak eldönteni.

Ugyanigy gondolom én is nekem is nehéz volt a szülésem.