A babám 4 hónapos és tegnap először mentem el egy programra pár órára. Az apukájával volt és mikor hazaértem vártam, hogy kitörő mosollyal fogad majd, de nem így volt. Miért van így?

Csak tipp...

Nem lehet azért, mert a babádnak nem tűnt hosszú időnek amíg elmentél?Lehet aludt közben, nem tudom.Meg megszokta, hogy mindig ott vagy, és ezért nem voltál újdonság! :)

Elköszöntél amikor elmentél?Mosolyogva mentél haza?Körbe csókoltad?

Én mindig ezt csináltam, még ha csak a sarki boltig is mentem el.És sosem maradt el a kitörő mosoly! :) Mondjuk én pár hónapos kora óta elmegyek naponta kicsit, hogy felszusszanjak(bevásárolok egyedül, sétálok, postára megyek..stb.), mert egy örökmozgó a lánykám, és nehéz vele lépést tartani!

Nekem 3 hónapos volt a kisfiam amikor elmentem dm-be pelusért neki és nagymama vigyázott rá. Hazafelé már szinte futottam olyan furi volt h távol vagyok tőle, pedig nem volt hosszabb fél-háromnegyed óránál a vásárlás. Beléptem az előszobába hallom h vidám kacarászás, fúúú teljesen megnyugodtam minden rendben van...rohanok oda hozzá, köszönök mosolygok erre néz rám nagy szemekkel, majd legörbül a szája és égtelen sírásba kezd :D akkor ott hirtelen nagyon rosszul esett. Aztán kicsit később megnyugodtam mert ahogy átvettem egyből cicit keresett szóval valószínűleg eszébe jutattam a kis haspóknak hogy éhes :D Egyébként most 5 hónapos és én örülök neki, hogy "idegenekkel" (nagyi, nagypapa, nagypapa felesége...) is jól elvan mert egyedül nevelem, és néha az a 10-20 perc átvétel is sok segítség.

Szóval szerintem emiatt ne aggódj, majd lesz ez még fordítva is a szeparációs szorongás idején amikor fél percre sem szakad el Tőled!

Jó babázást!

lány? nálunk is így megy! Apa a minden, én gyakorlatilag apa-pótléknak jó vagyok. ha nincs itthon, akkor elvan velem is, de a nagy mosolyok Apának járnak.

több mint 1 éves volt, amikor már hozzám is elkezdett bújni, meg simogatni. Meg "apa" volt az első szava kb.10 hósan, "mama"-t csak 15 hósan tanulta meg.

volt a Kismamában egy Gyerekszáj rovatban, hogy a kisgyerekre nagyszülők vigyáztak, szépen eljátszott velük, aztán órák múlva körbenézett és közölte hogy "szokott lenni anya."

kb.így működik nálunk is (és gondolom nálatok is), anya mindig ott van, kb. mint a szekrény, külön nem örül meg neki, bezzeg apa, aki jön-megy naponta! neki aztán lehet örülni, ha hazaér!

Hát ez nálunk is pont így volt. Mikor 3,4,5 hónapos volt akkor volt, mindenkivel vígan elvolt, csak a cici miatt kellettem neki, sokszor úgy éreztem... Aztán mondták nekem is, hogy majd a szeparációs szorongás időszakában máshogy lesz. Hát most 10 hónapos és nincs máshogy:) Tegnap nővéremre hagytam 1 órát, aludt pont a kislányom, na mondom ha felkel lesz nagy ordítás, hogy nem én vagyok ott, de nem így lett, vígan elvoltak együtt, úgy éreztem bárki elviheti őt nem érdekelné...

De tudom, hogy nem így van, mert apró jelekből és mozdulatokból, tudom, hogy én vagyok neki az első számú, az anyukája, aki vigaszt nyújt ha fáradt, aki babausgatja ha éjjel felsír, aki ápolja ha beteg és akit lehet nyúzni éjjel nappal. A tekintetében, amikor rám néz, érzem, hogy én vagyok neki a világ, nekem meg ő:)

Az, hogy Apával imádják egymást annak én nagyon nagyon örülök, ő egy ilyen nyitott baba, idegenekkel és gyerekekkel is egyből megtalálja a közös hangot. Ez nagy előny lesz ha majd oviba megy, vagy ha majd jön a kistesó!