Van aki nagyon szeretett volna babát, de mikor megérkezett megbánta?

Megbánni? nem szerintem ilyet még egy tini akinek becsúszik sem érez.

De olyat hogy felkészületlen voltam talán. mindenre felkészültem csak arra nem hogy senki nem fog segíteni, hogy egyedül maradok vele, és még egy fél napom sincs gyerek nélkül. Persze a párom segít, és vigyáz is néha rá, de senki más nincsen.

Ha nem lenne megbánás, nem lenne annyi intézetis gyerek sem.... De ne hasonlítsd magad az olyan szülőkhöz, nem lesz semmi baj, normális dolog, hogy félsz :)

Senki nem lehet eléggé felkészült, de ezzel nincs baj :)

Az hogy megbántam ez így nem igaz! Inkább azt mondom csalódás volt.

Első gyermekes anyukaként,semmi tapasztalattal,azt hittem hogy a babák egész nap csak esznek meg alszanak. Később meg azt csinálja amit mondok neki,szót fogad eljátszik egyedül stb. Na ez nem így lett!

A lányom az egész csecsemőkorát végigordította,szenvedtünk a szoptatással. Most közel 2évesen,mindent csinál csak azt nem amit mondok,egyedül egy percet nincs el,semmi nem köti le,egész nap pörög. Én meg már kivagyok idegileg tőle sokszor! Nagyon gondolkodom hogy lesz e még egy babám,mert nem voltam felkészülve rá hogy ilyen gyerekem lesz,és még egyszer nem tudnám végigcsinálni.

Ettől függetlenül,örülök hogy van,és imádom!!!

Szerintem nem sok ilyen ember lehet, legalábbis itt a gyk-en.

A barátnőm mondta, hogy ha a második fia született volna előbb, akkor tutira egyke lett volna, annyira kétemberes gyerek volt az első 3 évben. :) De szerencsére a nagyobbik lett előbb, és ő nagyon jó fiú volt. :)

nem bántam meg, mert imádom, de bizony sokszor van, hogy éjszaka a 125. felkelésnél már én is zokogok...Bevallom mikor vártam a babát, azt hittem, simán fog minden menni, hogy eszik-alszik-mosolyog-gügyög-játszik szépen egyedül is, hogy anya tudjon tanulni(most záróvizsgázo jogon), ehelyett az első 6 hetet egy az egyben végigüvöltötte, szinte levegővétel nélkül...aztán megtanult szépen egyedül elaludni, hallelúúúja, majd elfelejtette, hogyan kell..ajajaja....aztán már csak egyszer kelt éjszaka, hallelúúújaaa, most ismét 3-4-5x kel, ajajajaj... most jön a második fogacskája(4,5 hós), most napközben is baromi nyüszmüssz....a tanulással nagyjából 3 havi lemaradásom van és van még 3 hetem ...(ja most ebédelek, azért érek rá itt olvasgatni), pedig nekem segítségem is van..a férjem mindig hazajön du 3-ra, átveszi a gyerkőcöt, és elvégez szinte minden házimunkát, hogy tudjak készülni...de bevallom, baromira másmilyen mint amit az elején gondoltam..nem is tudom mikor aludtam 3 óránál többet egy éjszaka, vagy legalább 3 órát megszakítások nélkül:(

Szóval nagyon-nagyon fárasztó, idegtépő, kimertő, ugyanakkor a legcsodálatosabb dolog a világon, az ő mosolyánál szebbet el sem tudok képzelni, ha meglát már ragyog az arca, még a szeme is mosolyog, úgy bújik hozzám, mintha belőlem merítené az erejét, nincs ennél szebb ézrés, mint hogy engem szeret a legjobban...újrakezdeném mégegyszer, pedig a szülés sem volt sétagalopp...

Én nem bántam meg, de sokkal nehezebb egy kisbabával illetve pici gyerekkel, mint előtte valaha gondoltam volna. Láttam magam körül sok pici babát, mindegyikük anyukájának dőlt a teje, nem gondoltam, hogy pont nekem nem fog sikerülni szoptatni... Sok nehézségen túlvagyunk, de utólag már főleg a szép dolgokra emlékszem :) Amikor először rám mosolygott, amikor mászni, járni kezdett, amikor először adott puszit, vagy ölelt meg :) Ezek nagyon sok erőt tudnak adni.

Biztosan vannak olyan nők is, akik megbánják, de szerintem arányukban nagyon kevesen lehetnek. És nem azért, mert felkészületlenek voltak, hanem mert pl. sérült, beteg a baba, vagy megromlik a párkapcsolata, ilyesmikre tudok gondolni.

Ne félj, ne aggódj előre! Az nem baj, ha mindenre felkészülsz lélekben, de próbálj optimistán gondolkodni, hogy minden rendben lesz.