Mi történhetett a kislányommal? Vigyem továbbra is úszni, vagy hagyjam egy ideig?

Nem tudom, nálatok hogy van a babaúszás, nálunk olyan félszabad dolog, mert több különböző korú és tudású baba jár. Én vinném, hogy az eddigi vízbiztonságát, kapcsolatát a vízzel ne veszítse el, de nem erőltetném azt, amit ő nem szeret. Pár foglalkozást végigjátszanék vele, csupa olyat csinálva, amit szeret. Ne erőltess semmit, amit nem szeretne, de intézd úgy, lássa, hogy más baba meg a hátán uszizik. Aztán idővel, türelemmel majdcsak átvészeli ezt az időszakot is.

Egyébként úgy képzelem, úgy működnek a kicsik is, mint mi nagyok: én a múltkor azt álmodtam, karambolozom az autóval. Másnap reggel reszketett a lábam a gázpedálon.... lehet csak álmodott valamit a picinyke.

Utolós válaszoló vagyok. Mi is járunk úszásra. Nekünk mindig azt mondja az oktató, hogy ha sír a baba, semmiképpen se menjünk ki a vízből, mert akkor megmaradhat ez rossz élménynek, erre fog visszaemlékezni, így a vízben kell megnyugtatni.

Azért kérdeztem a szülést, mert a befulladó babák (mondjuk egy elhúzódó kitolási szak miatt) rossz élményként élhetik meg a merülést.

Én azzal próbálkoznék, hogy otthon kicsit megszerettetném vele újra a vizet. Nálunk először van a kötelező mosdás, utána a locsipocsi. Te is próbáld meg, hogy ne a fürdés végére hagyd a lemosást, utána játszatok és még jókedvűen vedd ki a vízből. Ha javul a helyzet, otthon is együtt fürödj vele nagy vízben, aztűán majd meglátod. Ha mentek újra úszni, akkor először csak nézéétek a vizet, aztán menjetek közelebb, hagyd, hogy csak belenyúljon, játszon a felszínével. Aztán ha úgy látod, hogy barátkozott vele, akkor vidd csak be, de akkor is először csak a lábacskáit értesd bele, hátha picit licsizik, aztán majd meglátod. Remélem javulni fog a helyzet!