Van olyan anyuka köztetek, akinek a férje kamionozik? Milyen hatással van ez a gyerekre? Elfelejti vagy meg fogja ismerni? Éreznek ilyenkor már hiányt? Nagyon szeretik egymást különben. Most 6 hónapos a kisfiunk, és nem nagyon van más választásunk.

Nem kamionozik, de mindegy lenne ha azt csinálná, ugyanis hajnal 4-kor megy és este 5 és 8 között esik csak haza. Hétvége detto! Már az is ünnep, ha vasárnap itthon van!

Megismerni megismeri, csak nem annyira apás, mint más kislány! Mindig csak anya kell! Annyira sajnálom néha a férjem, mert látom, hogy rosszul viseli! De sajnos az a fránya pénz diktál!

Bocs' az lemaradt, hogy 18 hónapos és így telt el eddigi korszakunk!

Kitartás! Reméljük egyszer jobb lesz!

Én csak a saját tapasztalatomat írhatom le ebben az esetben.

Apukám nem kamionozott ugyan, de sajnos a munkája a fővároshoz kötötte. Hétfőn hajnalban elment, és pénteken este jött haza (aztán szombaton, vasárnap még ide-oda a munkából kifolyólag, papírokat intézni, árut le- és felpakolni).

Úgy két éves koromig minden péntek este arról szólt, hogy elfogadjam, hogy ki az a bácsi, aki hirtelen megjelent, és akire anyu mosolyog.

De anyukám minden áldott nap, lefekvés előtt elmondta, hogy már csak X napot kell aludni, és apa hazajön, és ez rengeteget segített, mert (lehet, hogy hülyén hangzik), mert folyamatosan tudatosította bennem apa létezését, az elfogadást és a kötődést.

2-3 éves koromra iszonyúan apás lettem, és ez a mai napig így van. :)