Miért sír keservesen, ha átmegyünk anyuhoz? 3 hónapos.
Idáig nem csinálta. Most két hete elkezdte azt, hogy ha átmegyünk anyuhoz, nem bír megmaradni ott. Nagyon keservesen sír. Így nem tudom rá bízni egy órára sem. Csak itthon érzi jól magát. Lehetséges, hogy 3 hónaposan ennyire ragaszkodjon a megszokott környezethez? Ráadásul hozzám is annyira ragaszkodik, hogy ha más veszi fel, szinte mindenkinél sír.
Pedig nagyon sok emberrel találkozott már újszülött kora óta, pont ezért, hogy ne legyen majd ilyen. Erre tessék...
Mit csináljak? Szegény anya is tökre kivan, hogy nem tud unokázni. Pedig van ott is kiságya, meg játékai, meg mindene.
válasza: válasza:Nálunk is ez volt, több mint 1 évig ordított anyóséknál... (kb 3-4 hóstól)
Ne erőltesd, inkább ne menjetek, jöjjön egy darabig anyukád, nálatok legyetek együtt. Ne kösse össze anyukádat és azt a lakást. Aztán ha már nagyon ragaszkodik anyukádhoz is, akkor menjetek oda. Jöjjön át anyukád, te pedig úgy menj el a dolgodra.
Köszönöm a válaszokat!
Kedves második hozzászóló, ez komoly, hogy egy évig így volt? Ez aggasztó!
Mi lehet ennek az oka? Nektek nem sikerült rájönni?
válasza:De igen, rájöttünk. Apósom eléggé rámenős ember, őt nem szerette a lányom sokáig. A mai napig tart tőle (2év9hós). Amint megérkeztünk, anyósom és apósom ráugrottak az unokára, mint tyúk a takonyra (bocs a hasonlatért), elárasztották szeretettel, jajjjjjj gyere ide, jaj de szép vagy, jaj hadd öleljelek, cuppogtattak neki meg mit tudom én, szóval ettől teljesen kivolt az én lányom. Sajnos ez mély nyomot hagyott benne. Nem engedték, hogy megérkezzünk, még az én ölemből felmérje a terepet, nézelődjön, szemlélődjön, aztán maga kérje át magát a nagyszülei ölébe.
Anyósom végül is belátta, hogy ez nem jó, ő visszahúzódott, de apósom nem.
Hát nálunk ez volt.
Mindenkinek szóltam (nem csak anyóséknál volt ez, hanem mindenhol, ahol ráugrottak a gyerekemre), hogy lehet babázni, de csak amikor ő akarja! Hadd legyen egy darabig az én ölemben, majd utána lehet játszani vele.
Ja igen, amikor más ölében elkezdett sírni, én egyből mindig visszavettem, nem engedtem, hogy más vigasztalja meg. Ez sokat segített rajta.
Szóval nem tudom anyukád hogy viselkedik a babáddal, de ha erőszakosabb fajta, lehet azt utálja a babád. Lehet a te babád is olyan érzékeny, mint az enyém. Ha lehet, tényleg találkozzatok nálatok, anyukád ne nagyon ölelgesse a babát, legyen a baba nálad, anyukád úgy szóljon hozzá, de ne 2 centira a babád arcától, hanem tisztes távolságból. Engedjétek meg a babádnak, hogy ő döntse el, mikor megy át anyukád ölébe.
Remélem tudtam segíteni.
Köszönöm, hogy leírtad!
Igen, tudtál segíteni abban, hogy rájöjjek, nálunk akkor nem ez a baj.
Anyunál csak anyu van, nincs más rokon, sem senki más.
És anyu mindig annyira finoman közelít hozzá, és szabad teret is hagy neki.
Azért nem értem a dolgot, mert ha átmegyünk hozzá, ugyebár én is ott vagyok, és ott én sem bírom megnyugtatni.
Nála nem tudom szoptatni sem, mert valamiért üvölt.
Pedig gyönyörű lakás, tele van pozitív energiával, Feng Sui szerint van berendezve, és minden nagyon tiszta.
Hétvégén is átmentünk, hogy megpróbáljuk, hátha ott le tudom fektetni a délutáni alvásába, gyönyörűen megágyaztunk neki a kis ottani szobájába, letettük, és elkezdődött az üvöltés. Innentől kezdve nem lehet megnyugtatni, amíg ott voltunk. Amint betettem a hordozóba, hogy megyünk, egyből csönd lett.
válasza:Sajnálom :(
De ha anyukád van nálatok, akkor nem sír?
Tehát nem anyukádtól fél, hanem a lakástól?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!