Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Vannak anyukák, akik 1....

Vannak anyukák, akik 1. babánál, az 1. időszakban nem igazán érezték a kötődést a gyermekükhöz?

Figyelt kérdés
Én nem tudom, hogy rossz anya vagyok-e, vagy csak depressziós, vagy csak nem álltam még készen az anyaságra, de úgy érzem, hogy amit érezk a babám iránt, az nagyon kevés egy anyától! némely pillanatban meg tudnám zabálni, és valamikor pedig csak ellátom a feladatom vele kapcsolatosan és ennyi. szorongok, hogy mi lesz ébredés után, sir-e vagy fog-e fájni a hasa stb... félek, mi lesz, ha nagyobb lesz... egyszerűen görcsben van a gyomrom! hiányzik a régi életem, és nem tudom, hogy megszokom-e az újat, pedig annyira szerettem volna és vártam őt! akkor most mégis mi történik velem? sirógörcsök is rám jönnek, nem tudom mi tévő legyek!? elfog ez múlni? én jó anyukája szeretnék lenni a picinek, de most (kérlek ne kövezzetek meg), úgy érzem néha, mintha teher lenne és fáradt vagyok (2 hetes a pici). segitsetek! mit csináljak, hogy ne legyenek rossz gondolataim? fáj, hogy igy állok hozzá, mert hogy számolok majd el felé a későbbiekben? és most? ahmmm.... ha nagyobb lesz, esetleg múlni fog ez az érzés, és látom majd az anyaság örömét, vagy ez már mindig igy marad és engem halálomig kisérteni fog a lelkiismeretem, hogy milyen anya vagyok???? segitsetek, kérlek szépen!
2011. júl. 25. 14:16
 1/5 anonim ***** válasza:

Ez teljesen normális. Még nem depresszió. Én is így voltam, kb 2 hónapig szülés után. A második babámnál is előjött, de nem ennyire. Jobb lesz, ha interakcióba lép veled a gyerkőc. Ha visszanéz, visszamosolyog, megfogja a kezed, és látod hogy figyel rád. Most inkább csak feladat, és kevesebb az öröm. Bizonytalan vagy, idegesítő ha sír, mert nem tudod hogy segíthetnélk. Fáradt vagy, és új a helyzet. Gondolom hiányzik hogy nincs időd magadra, és ráadásul mindenki azt várná, hogy repess a boldogságtól, még te magad is.


Ne rágd magad ezen. El fog múlni. Később is feltörhetnek ilyen érzések, mikor nagyon fáradt leszel, de elcsitulnak majd. Elég lesz ha hozzádbújik a gyerkőc, vagy megpuszil.

Az enyéim 1,5 és 4 évesek, de néha én is visszasírom a régi életem, mikor akkor keltem, akkor feküdtem, és azt csináltam amit akartam, de ha belegondolok hogy nem lennének, nem is lenne kedvem élni.


Ember vagy, nem gép. Természetesek az ilyen gondolatok is.

2011. júl. 25. 14:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 anonim ***** válasza:
normális!! majd beállsz!! de: fáradt,nyűgös,enervált robot később is leszel. ettől nem vagy rossz anya. nekem 2 van 2és4 évesek,és még most is előfordul h amikor reggel kelnek,arra gondolok,h de jó lenne délig aludni,aztán csak gépiesen ellátom őket.. senki se tud 24 órában tökéletes anya lenni mint ahogy tökéletes feleség,vagy munkaerő se!!!! emberek vagyunk!!! :)
2011. júl. 25. 14:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 anonim ***** válasza:

Nyugi, nagyon is normális.

Mintha csak magamat olvastam volna; elárulom, hogy én már a kórházban azon gondolkoztam, hogyan tudnám örökbe adni (az egyébként várva várt ) babámat:-))

Most már csak mosolygok ezen, de akkor annyira nem volt vicces a szitu, mert egy zavartalan, klassz terhesség utáni nehéz szülésen (a vége császár) voltam túl, és a kórházban konkrétan több pánikrohamot is kaptam.

Szerencsére depresszióig nem fajult a helyzet, lassan túllettünk az első pár nagyon nehéz héten (málunk kb. 6-8 hét volt nagyon nehéz, hasfájás, összehangológás stb), aztán 2 hónapos korától egy angyal a kislányom,jó evő, jó alvó, ritkán hisztis, édes, barátságos baba, alig várom, hogy ébredjen és mókázzunk:-)

Persze lesznek még nehéz pillanatok az elkövetkezendő években, de nekem sokat segített az összecsiszolódás, és hogy egyre több lett a sikerélményem (tudtam szoptatni, szinte nincs segítségem, úgyhogy egyedül kell sokmindennel boldoulnom, aztán a hozzátáplálás is könnyen ment).

Úgyhogy fel a fejjel, hidd el, jobb lesz ezután sokkal!


9 hónapos baba anyukája, és már jön a kistesó, csak hogy ne legyen túl egyszerű az élet:-))

2011. júl. 25. 15:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/5 anonim ***** válasza:
Sziasztok! Már én is ezt a kérdést akartam feltenni. 4 hetes a babám, a szopizás, kakis pelenka, mosogatás, háztartás vezetés, pelenkavasalás...folytathatnám jutott eddig a babázásból. Persze apukára úgy vigyorog a baba...nekem mindig a sírás jut...Néha nekem is jobb,ha jön a mama, vagy apuka ringatja, foglalkozik vele, én inkább a házimunkát választom. Emiatt lelkiismeretfurdalásom is van, de néha úgy érzem,h félre kell tenni a babát...pedig ez nagyon csúnyán hangzik! Most is azon eszelek,ugyan a következő etetés után alszik-e majd, és esetleg 2 hét után tudok-e hajat mosni?! Útálom ezért magam....de...Az ismerőseim szerint is normális ez! Úgy bőgnék egyet! Depis nem vagyok,mert nevetni is tudok! :) Remélem nem tart sokáig ez az állapot! :)
2011. júl. 25. 15:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/5 A kérdező kommentje:

Nagyon köszönöm a biztatást!


Igyekszem, akkor felkészülni, hogy ez még igy lesz velem pár hétig, és azután hátha, valóban az első mosolyoknál majd kezd múlni ez az érzés! Mi is még rajta kivül szeretnénk 4 gyermeket, de most ezt egyáltalán nem igy gondolom. de, ahogyan az egyik kedves hozzászóló irta, hogy vele is ez volt és most jön a kis tesó, remélem nálunk is igy lesz és minél előbb megoldódik minden!


Kellemes babázást nektek és kellemes baba várást az elkövetkezendő hónapokban!

2011. júl. 25. 18:02

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!