Akik viszonylag korán kezdték a biliztetést?

Bocsi, hogy nem a kérdésre válaszolok. szerintem nagyon jó ötlet, én is korán akarom kezdeni, az enyém mondjuk még csak 5 hónapos.

viszont akkor használsz majd rá leszoktató bugyit, vagy mosható pelust, hogy érezze a nedvességet a kicsi? Mert tudod, ezek a mostani pelusok annyira szárazon tartják a kis feneküket, hogy nem fogja érezni a pisit.

Vagy egyenlőre csak a kakival foglalkoztok?

sok sikert :)

Amúgy nem kezded korán, mert valaki már születés óta biliztet, így a kicsi rááll, hogy nem maga alá ürít, hanem egy edénybe. Az ilyen gyerekek egy évesen már szobatiszták, de szólni nem tudnak, csak visszatartják, és ha fel van nekik kínálva a lehetőség (bilire ültetés) akkor eresztik el a záróizmot, és ürítenek.

Szerintem is nagyon jó, főleg, ha a baba is elég érett és fogékony rá.

Az én lányom mindig reggel kakil, ébredés után, így szerintem nekünk is kicsit könnyebb lesz majd. :)

Bocsi, hogy nem a kérdésre válaszoltam, csak gondoltam jól jön némi pozitív visszajelzés! Sok sikert nektek!

Az a szobatisztaság, amikor a gyerek jelezni tudja az igényét, tudja, hogy mi történik vele, tudja szabályozni a záróizmait, vissza tudja tartani a dolgait.

Tehát amikor SZÁNDÉKOS a dolog.

Ha anyuka aláteszi a bilit és épp belepottyan ami amúgy is pottyant volna, az nem szobatisztaság.

Első vagyok. Tök mindegy, hogy hívjuk, véletlen vagy szobatisztaság, ha a gyerek nem pisil kakil maga alá, hanem edénybe, az mindenképp jó, neki is, meg a szülőnek is, mert nem kell pelenkát vennie súlyos pénzekért és termelni a szemetet, vagy a moshatót mosni.

Úgyhogy miért ártana azzal a kicsijének, ha ebéd után ráülteti, így a gyerek megszokja, hogy abba kell végezni a dolgát. Ennyi.

Mennyivel jobb ha pl járókában vagy bébikompban van a gyerek a lakásban, vagy azt szokja meg, hogy este 8kor lefekvés, és hagyják sírni a szülei. Mindenki úgy neveli a gyerekét ahogy akarja, ahogy jónak tartja, azért mert megszok valamit a kicsi, ami mondjuk nem mindennapos, az nem biztos, hogy káros is.

"A 'modern' szülő nem a kudarcot bünteti, hanem a sikert jutalmazza. Megfigyeli, hogy a gyerek milyen napszakban szokta dolgát végezni, ilyenkor szalad a biliért, és izgatottan várja az eredményt. Ha véletlenül jól számította ki az időpontot, és tényleg sikerült a megfelelő időpontban tenni a bilit gyermeke alá, nagy az öröm. Nagypapa, nagymama, rokonok, iskerősök, mindenki bolgogságban úszik, ölelgetik, csókolgatják a gyereket: 'nahát, hogy milyen okos és ügyes ez a kisfiú!' Kétségtelen, hogy ilyen módszer esetén a gyerek nem fog reszketni a számára érthetetlen és megelőzhetetlen büntetéstől, de a lényeg azért, higgyék el, ugyanaz. A gyerek számára nem világos, hogy mi okozza ezt a nagy boldogságot, de azt feltétlenül érzi: tőle - vagyis tudatástól, akaratától - független dolog az, amiért a jutalmat kapja! (Hiszen az a bizonyos dolog ott a bili felett csak történik vele, nem ő csinálja)"

(Ranschburg Jenő)

Ettől függetlenül persze mindenki azt csinál, amit akar, de hidd el, ettől nem lesz hamarabb szobatiszta (a régi gyerekek ugyanúgy 2-2,5 évesen lettek azok, mint a maiak).

Imádom Ranschburg bácsit! Épp nemrég olvastam a könyvét.

És akinek mindegy, hogy véletlenül sikerült-e a bilibe vagy szándékosan, a gyerek akaratából, az csak ültetgesse órákon át a pár hónapos csecsemőjét. Biztos nincs jobb dolga.