Miért hasonlítják össze a gyerekeket?

Ha ez rosszindulatan, dicsekedve, esetleg számonkérően történik, akkor igazad van.

Viszont az, hogy mennyit eszik, iszik, mozog, beszél stb egy adott baba, az normál beszélgetéstéma is lehet. Ha én találkozom egy ismerős anyukával és megkérdezi, hogy hogy vagyunk, akkor elmesélem neki, hogy a kisfiam felállt a héten. Teljesen természetes, hogy nem fog bambán állni csöndben , majd elköszönni, hanem eszébe fog jutni, hogy a saját gyereke mikor állt fel vagy nem állt fel és ezt el fogja mesélni nekem. Esetleg tanácsot is kérünk egymástól. Mi ebben a rossz?!

Én is bosszankodom, mikor dicsekszik valaki hogy milyen hamar csinált mindent az ő szupergyereke, bár az én babám betartja az "előírásokat" :-)

Viszont pont tegnap végre az ellenkező oldalt is hallottam: párom rokona mesélte, hogy az ő fiának 1 évesen(!) jött az első foga, de akkor gyorsan követte a többi is, és 15 hósan kezdett járni, de akkor hirtelen magától, és onnan kezdve meg sem állt :-) Ja és nagyon későn ült és állt is. Most pedig egészséges, diplomás, kiváló sportoló 35 éves fiatalember. Úgyhogy kackac a dicsekvőknek! :-D

Tényleg attol fugg, milyen hangnemben áradozik az anyuka. Vannak kimondottan dicsekvok, ez tényleg bosszantok.

Van néhány anyuka, akiknek hasonlo koru a babájuk, eleinte szinte elkeseredtem a beszélgetések után, mert az én fiam mintha "lassabb" lett volna, de ok nem rosszbol meséltek, hanem mrt kíváncsiak voltunk egymás tapasztalataira. Ez tiszta rendben van szerintem, ha anyukák csak megbeszélik az élményeiket. Ezt nem kell hasonlítgatásnak venni, inkább csak tapasztalatcsere.

A barántnom babája pár honappal idosebb, vele minden beszélgetéskor kibeszéljuk a babáinkat. Ez jolesik, hisz hasonlo gondjaink és oromeink vannak:)

én igazából ha ilyennel találkozom, és a dicsekvést érzem ki a dologból, egyszerűen elengedem a fülem mellett! Meghallgatom és kész. Aztán elmondom neki, hogy az én babám nem versenyló, majd megtanul mindent. lesz időm futni utána bőven, nem kell mindent elsietnie:-)

Tegnap az orvosirendelőben volt egy anyuka a babájával. azt mondta, hogy 12 hetes a kisfia, már 3-4 hete átfordul hasáról a hátára és kinyomja magát hason. Erre most mit tud mondani az ember? Hogy szupergyereked van, az enyém ilyenkor még meg sem emelte a fejét és tornára járok vele azóta is?? annyit mondtam neki, hogy szerencsés anyuka, hogy ilyen ügyes, erős a gyerkőce. és itt lezártam a témát:-)

2. válaszoló vagyok. Az utolsó válaszra akarok csak reagálni még: az ilyen nagyon korán megforduló, magát kinyomó babák ezt nem tudatosan csinálják, hanem döntő többségüknek sajnos fokozott az izomtónusuk, ami ugye később még gondot okozhat, tehát anyuka ilyenkor a gyerek "betegségével" dicsekszik valójában.

A másik a fél évesen rohangáló gyerek téma: anyuka ilyenkor pedig azzal dicskszik, hogyan tette egy életre tönkre a saját gyerekének a lábait, gerincét az eröltetett ültetéssel, állítással, járatással.