Hogyan legyek jobb apa?
Sziasztok,
Világéletemben családra vágytam, legfőképpen pedig arra, hogy lányom legyen. Nagyon aranyos türelmes feleséget találtam, és másfél hónapja megszületett a pici lányunk is. Bár a terhesség alatt úgy érzem ügyes voltam, mert türelmes és gyengéd próbáltam lenni, minden vizsgálatra mentem, apás szülés volt, de amióta megszületett a baba, egyszerűen becsődöltem. A szüleim nekem mindig is rossz példa volt, mindig fogadkoztam, hogy majd mintaapa leszek, és nem megy. Ugyanolyan türelmetlen vagyok, problémaforrásként, nem pedig szeretettel nézek a lányomra, a napi munka mellett nem marad semmi idegem sem. Szeretnék jobb lenni, türelmesebb, mert a párom nagyon ügyes, figyelmes, de az gáz ha már engem is csititgatnia kell, amikor ingerülten megkérdezem tőle, hogy most éppen mi az isten baja van a gyereknek. A nagy fogadkozások ellenére semmivel nem vagyok jobb mint azok a szülők, akiket megvetettem, mint a saját szüleimen kívül az ismerőseim szülei, akik csak börtönőrök, nem igazi szülők. Kevésnek érzem azt az időt, amit a picivel töltök a napi 8 óra munka mellett, és ennyi idő alatt nem tudok megismerkedni vele, fáradtan jövök haza, hétvégén pedig hiába próbálnék meg vele foglalkozni, túl gyorsan feladom, hiába próbálkozom, nem vagyok kitartó, ő meg az anyuja után nyávog szinte azonnal. Egyszerűen tehetetlennek, kiábrándultnak érzem magam, méghozzá a saját viselkedésemmel kapcsolatban, és hiába próbálok jobb lenni, nincs akaratom apának lenni. Pedig ő nem olyan mint egy állatka, hogy letesszük, és csöndben van.
válasza:Teljesen megértem, hogy fáradt vagy, mikor hazaérsz, ezzel nem is nagyon tudsz mit csinálni sajnos.
Sok jót nem tudok mondani, csak azt, hogy próbálj meg türelmesebb lenni. Ne akadj ki, ha elkezd sírni, inkább próbáld megvigasztalni, és kideríteni, hogy mi a baja. (Lehet, hogy ezzel nem sokat segítettem.)
Esetleg szedj Magne B6-ot vagy hasonlót, talán kevésbé leszel ingerült.
válasza:Te nagyon jó apa vagy! Akiben felmerül ez a kérdés, annál jobb Édesapa nem kell, hidd el! Törődsz a családoddal, a szavaidból sugárzik a szeretet és a megbecsülés a pároddal kapcsolatban is! Teljesen természetes, hogy a napi munka után nehezen hangolódsz rá a gyerekre. Adj időt magadnak, hiszen annyira korai még az élmény, tudod, ezt is mint mindent tanulni kell! Nem vagyunk egyformák, van aki nagyobb gyerekkel többet tud kezdeni, mások a pici babákhoz értenek jobban, egyéni kérdés. Egy biztos: ahogy telik az idő, és ahogy lesz időtök megismerkedni, te is egyre türelmesebb leszel, és egyre több örömet találsz majd a picikédben. Amikor először rád mosolyog majd, és boldogan néz rád, amikor hazaérsz...hidd el, ez majd erőt és türelmet ad neked! Próbálj türelmesebb lenni magaddal is! Esetleg megpróbálhatnád, hogy a munkából hazaérve kifújod magad, kikapcsolsz egy picit, és utána foglalkozol csak a kislánnyal.
És még valami: az én férjem azt szokta mondani mindenkinek, (koraszülött sírós babánk van, aki most 5 hónapos)hogy ha egész nap bömböl is a fiunk, de két percig mosolyog rá, az a két perc elfeledtet vele minden rosszat!
Sok boldogságot kívánok nektek, és rengeteg baba mosolyt!:))
válasza:Szerintem teljesen természetes, hogy így érzel. Egy másfél hónapos babával nem nagyon lehet még mit kezdeni. Ő még az anyukáját igényli, az összebújást, nem a játékot. Még egy pár hónap (5-6) és majd meglátod, hogy mennyivel másabb lesz. Olyankor már lehet velük játszani, kacagnak nagyokat és nem csak anyára és a cicire kiváncsiak, hanem gyakorlatilag mindenre. Ez most még nem a Te időd, most tényleg csak annyi a dolgod, hogy próbálj türelmes lenni, ha sír. Mindig jusson eszedbe, hogy azzal nem segítesz, ha türelmetlen és "durva" vagy. A Feleségednek is valószínűleg nagyon rossz, ha sír a baba és még tudja is, hogy ez Téged idegesít. Ha van türelmed, legyél ott a Párod mellett, amikor pelenkázza a picit, vagy eteti. Ez sokat segít abba, hogy Téged is jobban megismerjen a baba és ne nyafogjon rögtön Anya után, ha Nálad van!
Csak kitartás, az eleje nehéz, de megéri átvészelni!!!!
7 hónapos Picilány anyukája
Köszi mindenkinek. Igen a páromnak nehéz még egy baba mellett egy nagy babát is istápolnia, és válaszolgatnia az ostoba kérdéseknek, amiket ő már begyakorolt egész nap. Nem arról van szó, hogy nincs türelme hozzám, hanem ahhoz nincs, hogy vannak dolgok, amiket ő már tutira kipróbált, én meg érzésből máshogy akarom csinálni.
Igen, abban is igazatok van, hogy én a szülőséget valahogy onnantól képzeltem volna, hogy viszem focizni, babázni a kislányt, és rém nehéz elképzelni, hogy a mostani picikéből majd hercegnő lesz. A felcsim ilyenkor mindig azt mondja, hogy úgy kezelem a babát, mint az egykori kutyusunkat, hogy időnként odamegyek megsimizni, és adok neki kaját. Hát igen, a szülőség nem ebből áll :) De igyekszem kitartani, köszi a reakciókat.
válasza:Istenem!!!!Ez egy hatalmas lépés ,hogy beláttad....
Nagyon büszke lehet rád a feleséged!!!!(Kicsit irigy is vagyok)Mert az én férjem egyfolytában üvölt a most 11 hónapos nagyon jó babánkkal!!!És fáj a szívem!!!!
Egyetlen tanácsom van:tanulj türelmet!!!!!!!
Mielőtt bármit mondasz számolj 5 -ig,vegyél egy nagy levegőt,és puszild meg a gyönyörű kislányod!
Mert Ő maga sz ÉLET!!!!
válasza: válasza:Szia.Nagyon jó apuka vagy te,ne aggódj,nálunk épp fordítva van minden,hihetetlen birkatürelme van a páromnak a 2 éves fiúnkhoz,nekem meg kevesebb,de válaszolva a kérdésedre.Ha teheted 5 perc alatt tusolj le ha hazaérsz,nyugodj meg egy kicsit-add le a munka stresszt,nagy levegő,és kérd meg párodat,hogy mutasson el neked minden praktikát-ne egyedül próbáld először,add te a pelenkát a kenőcsöt pelusozáskor,a fürdetőt fürdéskor,adj mindent feleséged keze alá míg a baba meg nem szokja a te jelenlétedet is,ő anyával van egész nap őt látja cicin,pelenkázón mindenhol-állj be te is a képbe.Menjetek együtt sétálni,mindig told egy picit te is anya helyett,és fokozatossan szoktasd magad a babához.Így neked is könnyebb.mert mindent megtnulsz amit szeret,ő meg érzi,hogy te is ugyanolyan jó vagy mint anya......
kitartás,türelem és meglesz a türelme.Jó apa vagy,hidd el!!
válasza:Büszke vagyok rád :)
Ami nálunk ment (bár az én férjemnek ritka birka türelme van és ő is kislányra vágyott). :) Mi már túl vagyunk a babakoron, 2 éves a hercegnőnk.
- Kelj fel hétvégén te hozzá. Vidd hajnali szundira a babátokat közétek, búj össze vele. (nyugi nem fog oda szokni, nálunk is tudja a csajszi, hogy csak hétvégén jöhet át akkor viszont repül az apja mellé)
- Napközben (hétvégén ünnepnapokon) altasd a hasadon, a fejecskéje legyen a szived közelében az megnyugtatja.
- Ülj félig fel, támaszd meg a hátad, húzd fel a lábad. A babád ültesd az öledbe, tappancsai a hasadon. Nyújtogasd a lábait, simogasd a pociját.
- Fürdesd te, vegyetek csúszásgátlót és akkor egyszerűbb lesz (nekünk FP akvárium fürdetőkád volt, ajánlom nagyon jó, tele csúszásgátlóval és tartotta a baba fejét apuka simán az első naptól egyedül fürdette)
- Egyszerűen ölelgesd, ha igényli ringasd (ez is tévhit, hogy elkényezteted ezzel, a mienk minden vernyogás nélkül leszokott róla) és meséld el neki a napodat. Lehetőleg szitkozódás nélkül :) Te kiengeded a gőzt, ő pedig élvezi az együttlétet.
- Vidd sétálni! Anyuka addig csinálhatja a házimunkát anélkül hogy állandóan ugrania kéne, vagy szusszanhat egyet. Hidd el hálás lesz érte.
Húúú folytathatnám még napestig :)
Ne add fel, hidd el annál jobb nem lesz az életben (a férjem elmondása alapján) amikor mész haza a munkából és eléd rohan hogy apuka apuka és ölel meg puszil.
Sok sikert!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!