Másfél évesen megint szaparácós szorongás? Megint hihetetlen anyás lett.

szeparációs szorongás biztos nem, az ugyanis azért volt mert akkor jött rá, hogy ti két külön ember vagytok és még nem volt ismert neki az idő fogalma ezért nem tudta, hogy ha elmész, majd vissza fogsz jönni.

most ezeket már tudja, felépítetted a bizalmát :) szerintem egyszerűen csak nagyon szeret :D jó veled játszani, enni-inni adsz neki, nagyokat sétáltok, este pancsolsz vele, hülyéskedsz vele, mindig ott vagy ha kellesz stb :))) egyszóval imád :D

de bizony az! kedves utolsó olvass utána! Másfél évesen újra fellángol, nálunk akkor volt a legkeményebb :)

"Másfél éves kor táján ismét jelentkezik a szeparációs szorongás időszaka, ami megint a mozgásfejlődéssel függ össze: mostanra már ügyesen jár, szinte mindent meg tud szerezni, el tud érni, amit szeretne és ez ijesztő a számára. 1-1,5 éves kor között lenyűgözi a saját mindenhatósága, a felfedezés öröme, most azonban megijed, hogy minderre ő magától képes és elkezd jobban “őrizni” téged.

Ismét jelentkezhetnek alvászavarok, de a legjellemzőbb jel, hogy nem lehet senkire ráhagyni, illetve, ha otthon a dolgodat végzed, megijed, hogy elmentél és sírni kezd.

A megoldás az, ha megmutatod neki, hogyan kell kezelni a helyzetet: higgadtan, nyugodtan elmondod neki, hogy “Anyának most el kell mennie, de ebéd után jön vissza” Fontos, hogy mondjál egy pontos időpontot, amikor vissza fogsz jönni és ami a számára is értelmezhető. Neki még nincs időérzéke, fogalma sincs mi az a “fél óra múlva jövök”, ezért olyan időpontot kell neki mondani, ami egy eseményhez kötődik délutáni alvás, az uzsonna, az ebéd stb. olyan napirendi pontok, amiket ő is megért és tud mihez viszonyítani."

Nálunk mindig is olyan volt a kisfiam, hogy csak ott maradt meg, ahol én voltam. Nagyon ritkán megy be egyedül a szobájába, mondhatni soha, de akkor is kb. 2 perc múlva megjelenik, mosogatni szoktam "eltűnni", ha sikerül, mindent együtt csinálunk. De szívesen van a mamáékkal, akkor nem is foglalkozik velem. Én nem vettem még észre ilyen szeparációs szorogást, talán ezért. Most 16 hós.

Szóval nálunk mindig is ez volt, mint nálatok, bár sírni nem sír és félelmet sem látok rajta.

16 hónaposan még nálunk sem volt ez, sőt, a 8 hónapos kortól kezdődő szep. szorongást sem vettem észre rajta, vagy csak két hétig tartott.

Most viszont, szintén 1,5 éves, és kb. 2 hete állandóan ez megy napközben: api, apa, mami, papi, api, apa, apa... aztán meg mikor itthon van már az apja: anya, anyi, anya, anyaaa...

Eddig már sikerült úgy elaludnia a kiságyában, hogy tápszer, beteszem az ágyba, és két perc múlva alszik, amíg én a szemközti kanapén elalszom... Ez óta ketten kellünk az alváshoz, mikor leteszem az ágyába (már levettük a rácsot) felpattan, magához veszi a Fülest, és megy át: api, api.... apja megy be vele aludni, én Barátok köztöt nézek, akkor hallom, anya, anyi... Majd ha már ketten vagyunk bent, alszik el nagy nehezen.

Én sem értettem mi ez, örülök a kérdésednek! Eddig ő sem volt ilyen anyás-apás. Az éjszakák jók nálunk.

Szia!

Nálunk is jelentkezik. Nappal az előző válaszolóhoz hasonlóan mindent együtt csinálunk, a maga módján segít. A legritkább estben tartózkodik másik helyen, mint ahol én vagyok. Ennek ellenére az én lányomat is rá lehet bízni a mamára, ott jól érzi magát, de másra most nem. A legrosszabbak az éjszakáink, mert az nálunk ellenőrző üzemmódban zajlik. Csatlakozik hozzánk éjfél körül és onnan nincs vissza út, ha aludni is akarunk...:)

Igen,ez a szeparációs szorongás 2.hulláma!

Az enyém 13 hós de ha csak 2 m-re távolodok el tőlle akkor is sírva jön utánnam!Nagyon jó,hogy így ragaszkodik hozzám meg sokat szeretgetem,ölelgetem,puszilgatom de amikor már wc-re sem tudok elmenni akkor már egy kicsit terhelő!De ez van,ennek az időszaknak is vége lesz egyszer!Pedig őnálla 8 hónaposan gyorsan lecsengett és nem volt ennyire durva!

Hála az égnek az alvásait nemnagyon befolyásolja!