Volt olyan, hogy idegesek lettetek a babátokra mert már olyan sokat sírt, vagy egyszerűen csak ki voltatok készülve?

Ahogy egyre több anyukával beszélgetek, úgy jövök rá, hogy az én kislányom mennyivel sírósabb és rossz-alvó típus (volt) mint sok más baba. Így megértem azokat, akik nem értik, hogy lehet egy védtelen pár hetes-hónapos csöppségre rákiabálni.

Velem bizony megtörtént az első 6 hónapban többször is, hogy rákiabáltam. És nagyon szégyellem magam, de egyszer már annyira kimerült voltam, hogy ahogy tartottam és ordított a szemebe, bizony megráztam egy kicsit. Erre még jobban elkezdett sírni és meg abban a pillanatban elkezdtem zokogni, hogy hogy tehettem ilyet.

Én alapvetően elég nyugodt és türelmes vagyok, de a kimerültség és a tehetetlenség sokkal jobban hatott rám, mint valaha is gondoltam. Számomra is egyértelmű, hogy nem a kislányomra haragudtam, hanem magamra, amiért nem vagyok képes megfejteni, hogy mi lehet a sírás oka. Ez az érzés vegyítve a lelkiismeretfurdalással borzalmas (volt).

A tökmag pont ma 10 hónapos és már sokkal-sokkal jobb a helyzet. Egyrészt jobban alszik (és így én is jobban alszom), másrészt sokkal kifinomultabban kommunikál, na és persze 10 hónap alatt azért egész jól összeszoktunk már. :)

szerintem nincs olyan anya, akivel ez ne történne meg.. sajnos...

velem is. ez van, emberek vagyunk, időnként sok a minden...