Nagymama túlszereti a kisfiamat, de ezzel rosszat tesz. Hogyan mondjam ezt el neki?

Nehéz helyzet. Anyósom nagyon szereti a kisfiamat, de nekem is, meg a kisfiamnak is túl sok. Ha velünk van, soha egy percre nem hagyja, hogy a fiam azt csinálja, amit szeretne, vagy egyedül eljátsszon. Állandóan foglalkoztatja, felveszi, leteszi, mondókázik neki, és a kisfiam úgy besokall, hogy elkezd üvölteni, aztán sírni. Volt olyan is, hogy aludt 2 órát a kisfiam, aztán szopizott, úgy mentünk át a mamához (200 m-re lakik). 1 óra múlva el kellett hoznunk, annyira kiabált a kicsim, és itthon sem tudtam megnyugtatni, csak cicivel, amin el is aludt. Szóltunk már többször a mamának, hogy ne legyen állandóan a nyakán, de ő azt mondja, hogy olyan ritkán látja (heti 3-4 nap), hogy olyankor csakis vele akar foglalkozni. Ez meg is látszik, mert minket sosem kérdez, hogy vagyunk.

A másik, hogy annyira a saját érdeke az első, hogy ha meg van fázva (már többször megfertőzött minket), akkor is jön, és puszilgatja a babámat. Ha rákérdezünk, letagadja, hogy náthás, pedig fújja az orrát. Legutóbb már nem fújta ki az orrát, hanem törölgette a kézfejével, aztán jól megsimogatta a babám fejét.

Amikor rászólunk, akkor mindig megsértődik, hogy persze, ő az unokájával nem csinálhat semmit, nem veheti fel, nem nézhet rá, stb.

Mit lehet egy ilyen nagymamával csinálni?

Ja, és kötelező minden hétvégét vele töltenünk? A heti 3 napon túl? Még egy hétvégénk sem volt, amit a férjemmel és a babámmal 3-asban tölthettünk volna, mert a hétvége nem telhet el mama nélkül. Érdekes, anyuék elégedettek azzal, hogy heti 1x munka után benéznek. Ők nem akarnak hétvégén zavarni.