Mit tehetnék, hogy ne féljen ennyire a számára idegenektől, a rokonoktól?

Szerinetm minél görcsösebben akarjátok, hogy "szerethető" legyen a kicsi, annál rosszabb lesz, mert érzi rajtatok.

Meglátod, amikor már végképp feladni készülsz, és azt hiszed, 18 évesen is az öledben ülve fog hüppögni, na akkor majd szépen lecuppan rólad, és észre sem veszi ha elmész/megjöttél, mert sokkal fontosabb dolgai lesznek.

Elég baj, hogy anyósod nem érti meg, nem személy szerint neki szól ez, hanem a kislány most ilyen. Mi is voltunk ennyi idősen dokinál, aki csak annyit mondott mosolyogva: 'Látom szoros emberfogás van'.

Most 17 hónapos a fiam, mindkét nagyszülőnél töltött már órákat nélkülem, a múlt héten a szüleim fektették le amíg mi a férjemmel házasságiévfordulóztunk. Mivel nem siettettem az elválást, semmi gond nem volt.

Értsék meg a vendégeitek, ez most egy ilyen kor, majd babusgatják 1-2 hónap múlva!

Hát, 17 hónaposan még nemigen beszél, mutogat meg kiabál, de nem értjük mindig mit akar...

Sírni soha nem sírt sokat, de mostmár bejátszik néha a hiszti is, ami 8 hósan még nem volt.

Én meg megértem a kedves anyóst. Valóban nem eshet neki jól, hogy a szeretett unokája nem akarja elfogadni. Gondoljatok bele hogyne fájna neki? Egy nagymamának hasonló érzés lehet ez, mint amikor anyák mesélik, hogy mennyire fáj nekik, hogy a gyermekük annyira örül az este hazatérő apának és ha apát meglátja utána nem érdekli az anyuka.

Én is úgy gonolom, hogy a kislányod talán érezheti a görcsösséget a közeledő fél részéről. Érezheti a feszültséget a levegőben. Érezheti a félelmet rajtad, hogy most mi lesz? Mikor kezd el sírni.

Szerintem próbáljátok meg azt, hogy a te öledből közelítetek lassan az idegenekhez. Úgy, hogy érezzen téged. Próbáld meg demonstrálni neki, hogy te mennyire szereted a nagyit. Ölelgesd meg előtte. kommunikáld neki, hogy nem kell félni, anya se fél. A nagyi meg próbáljon a távolból érdekessé válni a lányod számára. Pl.: leül valami érdekes dologgal játszani és közben nem figyel 100%-osan a lányodra. Hátha a kislány teszi meg az első lépést. Szerintem már az is nagy dolog a leírtak alapján, ha elveszi tőle a játékot.

Megértem a szeparációs szorongást, megértem, hogy semmire nem akarod kényszeríteni, de apró trükkökkel talán juthatnátok lassan előre.

Szerintem semmi baj a kislányoddal! Sok ilyen baba van, majd kinövi. Kicsinek én se tűrtem ha mások nyaltak faltak.

Nálam meg a fordítottja a baj, a fiam konkrétan lerohanja az embereket az utcán. Szó szerint ordít az idegenekre, hogy figyeljenek rá. Nagyon ciki. Szerintem én se tehetek róla hogy ilyen. Látnád mit művel a játszón... mindenkivel játszik az anyukákat nagymamákat... beleértve.

A nagyszülők egy más faj, már felneveltek gyereket és vannak elvárásaik. Nehéz elfogadniuk, ha másmilyen egy baba. De ezt az anyós majd idővel rendbe teszi magában.

Szia!

Szeretnélek megnyugtatni, hogy valóban nem egyedi esetről van szó, mert az én 9 hónapos kisfiam teljesen ugyanezt csinálja. Sőt, már hónapok óta tart nála:( Ha jönnek a nagyszülők, azok férfi tagjaira rögtön ordít egy fél órácskát, aztán általában megnyugszik, s játszik, mintha ott sem lennének. Bár ez sem igaz, mert a szeme sarkából mindig követi őket:) Egyedül hagyni a nagymamákkal sem lehet, s érdekes módon ;)ezt nálunk is az anyós érti meg nehezebben. Azt mondta, gyakrabban kellene kimozdulnom vele. Hát boltba meg a játszóra elmegyünk, de többet nem igen tudok tenni. Úgy tudom, valóban kinövik egy idő után, s csak kibírjuk addig valahogy. (Én csak apukámat sajnálom, mert ő meg sem foghatja.) Szerintem bölcsire már el fog múlni ez dolog (remélem:) További szép napot Nektek!