Miért van az, hogy a 3 éves unokahúgomat nem engedik, hogy egyedül játsszon az udvaron?

Mert baleset érheti: beüti a fejét, beszorul valahová, kútba esik, kutya harapja meg stb... Nem ismerem a körülményeket így nehéz érvelni.

Viszont úgy gondolom, hogy egy ekkora gyermek nem vágyik még egyedüllétre kell neki a vele történő foglalkozás.

Ilyen kicsi gyereket felügyel kell. Talán te rálátsz az ablakból.

Viszont az tényleg rossz, a nem hagyják békén

Egyszerű kérdésedben nagy megosztóerő rejlik!

Én is inkább a kicsit messzebb engedőbb típus vagyok,jó dolog ez,mert érdeklődő,nyitott,kíváncsi,könnyen alkalmazkodó lesz így a gyerkőc,hiszen nem állandóan az "anyja szoknyája szélét fogja".Kicsit sajnálom az ilyen visszahúzódó gyerekeket,de..

Amikor nem találom a gyereket,vagy megsérül úgy,hogy nem voltam mellette,akkor iszonyú bűntudatom van,a szívem majdnem megáll akkorát dobban ijedtemben...Ilyenkor esküszöm megértem azokat,akik egy pillanatra sem veszik le a szemüket a gyerekről.

Ráadásul annyi rosszat hall az ember a TV-ben is,Pl tegnap sállal fojtotta meg magát egy kisgyermek....

Én nem ítélkezem egyik típusú szülő felett sem,mindkettőnek meg van az előnye,és a hátránya is...

Attól függ milyen vérmérsékletű a gyerek, és mennyire veszélyes az udvar!

Mert én pl. nem voltam rossz, de pakoltam össze-vissza és simán magamra borítottam volna valamit, ha anno nem figyelnek rám. S nem rosszaságból, csak kíváncsiságból.

Amúgy meg inkább figyelek duplán a gyerekre, minthogy egyszer is ráboruljon a fejére valami.

Persze értem mire célzol, a túlféltés nem jó dolog, de szerintem az sem, ha tök egyedül hagyunk egy pici gyereket.

Mert feltik. Es ez normalis.

Ez egyebkent embertipustol is fugg. Peldaul nalunk a fel csaladnak eszebe sem jutott regebben, hogy nem kellene a negyediken tarva-nyitva hagyni az ablakot a fiam mellett, allandoan en csekkoltam vegig a lakast naponta 20szor es zarogattam az ablakokat. Szerintem ok pont olyan furcsan neztek ram, mint te a 3 eves kislany szuleire. De nem erdekelt, mert en nem akkor akartam megtudni, hogy fel tud maszni az ablakparkanyra, amikor mar megteszi nyitott ablaknal, hanem elore szerettem volna felkeszulni, hogyha felmaszik, akkor ne nyitott ablakkal talalkozzon.

De peldaul a szuleimnel kertes haz van, nekem ket gyermekem, a nagyobbik 2,5 eves, a kicsi egy eves mult. Egy percre nem hagyom oket egyedul. Nem ulok mellettuk, ha nem akarjak, de messzirol nezem. En nem lennek nyugodt, ha nem latnam, mert a kicsi peldaul pillanatok alatt benyel barmilyen kovet/uvegszilankot amit talal, a nagyobbik siman ki tud maszni a keritesen egy perc alatt, vagy epp kinyitja a mellekepulet ajtajat, a kicsi bemegy es felmaszik a letrara. De sorolhatnam. Elvileg gyermekbiztos a kornyezet, de a gyermekek nagyon talalekonyak.

Én csak a saját negatív példámat tudom ezzel kapcsolatban elmondani: a nagyobbik fiam 3 éves volt, egy pillanatra hagytuk az udvaron felügyelet nélkül, olyan helyre bemászott ahol patkány méreg volt kirakva. A ami napig nem tudnánk megmondani hogy azon a szűk helyen hogy tudott oda bemászni, és azt sem hogy egyáltalán evett -e a méregből, de gyomormosás lett a vége. Hogy mi mit kaptunk a gyermekorvostól és végül is igaza volt.

A baj hamar meg van.

Nekem kettő van, 7 és 2,5 fél évesek.

A nagyot is figyelem az ablakból, és a kicsit is, akkor meg főleg figyelni kell, ha mindketten kint vannak. Vagy veszekednek, vagy homokot dobálnak, vagy kitalálnak valami bődületes hü.lyeséget.

Komolyan mondom, egy percre nem figyelek, vagy valamit tönkretesznek, vagy lesz valami kisebb baleset. Méhcsípés, elesik, szálka megy a kezébe, ilyesmik.

Nem direkt rosszak, egyszerűen csak kíváncsiak és olyan kreatívan tudnak bontani, hogy az nem igaz. Soha nem jutna eszembe, hogy kipróbálják, és mégis... vagy hogy szétszedik (szét tudják szedni) és mégis....

Minden gyerek más, szóval én megértem azokat a szülőket, akik figyelik a gyereket. Az nem azt jelenti, hogy a kislány nem játszhat egyedül. Egy éves gyereket én se hagynék az udvaron egyedül.

Az enyémek is voltak ilyen idősek, ó hát mesélhetnék. Ez a korszak a mindent-megkóstolok-megeszek-megvizsgálok a számmal idő, aztán jön, amikor ki kell mindent próbálni, belefér-e a fülébe/orrába, fel lehet-e mászni rá (igen ötletesek, nekem soha nem jutna eszembe, hogy a szomszéd néni ereszcsatornája pl. alkalmas mászókának, pedig de.)

Olyan brutál dolgai vannak egy gyereknek, amikről az embernek meg se fordul a fejében, hogy meg kéne tiltani.

Pl. hogy nem kell megfürdetni a kádban a dongókat, ha virágporos. :S

Na mindegy... szóval csak akkor van nyugtom, ha alszanak. (Mint most. :D)