Anyukák, akiket elhagyott a párja és egyedül maradtak a babával, hogy vagytok? Hogy alakult az életetek? Dolgoztok? Van segítségetek? Esetleg új kapcsolat?

Ha az anyagiak miatt nem kerülsz a tönk szélére, akkor egyedülálló anyának lenni JÓ! Én legalábbis szeretem. Persze vannak hátulütői, de mondjuk melyik kapcsolatnak nincsenek?

Mi még várandósan mentünk szét, két és fél éves a kicsi, komoly kapcsolatom még nem volt, egy évet a szülőknél laktunk a babával, utána sikerült saját lakásba menni, nemrég bölcsis lett a gyermekem, én pedig saját vállalkozásba fogtam.

Én szeretem, hogy azt csinálok, amit akarok. Nem mintha hajdani párom komolyan korlátozott volna, de azért élvezem, hogy nem kell elszámolnom a gyereknevelés és háztartásvezetés főbb kérdéseivel. Ha valamit rosszul csináltam, hát levonom magamban a következtetést, senkinek a kimondott vagy kimondatlan rosszallásával nem kell számolnom. Persze ugyanígy a sikereimhez sem tapsol senki, és az örömöm vagy bánatom sem tudom olyan bensőségesen megosztani valakivel, de egy-két igazán jó barát enyhíteni tudja ezt az űrt.

Én sajnos elkövettem eleinte azt a hibát, hogy szinte beburkolóztam a magányba, és nem ápoltam baráti kapcsolatokat. Erre jobb odafigyelni, mert barátok nélkül tényleg megzakkan az ember.

De ha vannak barátaid, és nem halsz éhen se a pénzszűkében, akkor rá lehet érezni a boldog szabadság ízére.

Nem beszélve arról, hogy a gyermekemmel egész másképp, sokkal zavartalanabbul és könnyebben hangolódhattunk egymásra. A kettőnk közti kapocs egészen varázslatos.

10:10 vagyok

meg sosem latta a gyereket, ugye 17 hos lesz, volt egy-ket videobeszelgetes ahol latta, meg kepeken, ennyi

a kicsinek, mivel igy nol fel - vagyis az eddigi allaspont szerint ez igy van, neki ez a normalis csalad-dinaminka, mindenkeppen kerdezni fog, de fel kell keszuni - ugyan mi meg nem tartunk ott, semmikeppen sem szabad mutatni, hogy szomoruak vagyunk, hogy mergesek, amiert ilyen a helyzet, hanem azt kell mondani, vagy mondogatni szerintem, hogy apukad is gondol rad es szeret teged, de o ilyen, neki most mas elete van, vagy valami hasonlot

a kicsi nem erezheti, hogy o most hibas, vagy nem szeretik, vagy az onbizalma ezert csokken, stb...

mivel neki ez a normalis kozeg, az ilyen felallas a biztonsagos, hogy te es o, ezert meg fogja erteni

ahogy nol, pedig egyre tobbet tud meg, de sohasem szabad ellene fordulni, akarmennyire is utaljuk ami velunk tortent

nehez ez a resze, mert bennunk van az indulat, de egy eletre megkeserithetjuk a gyerekunket azzal, hogy ezt kimutatjuk amikor az apjarol kerdez

valami olyasmit kell ereznie, hogy ez is oke, mert a csaladok kulonbozoek, nem jobb egy olyan csalad ahol van apuka, mint ahol nincs, vagy neveloapuka van, ha talalkozol vkivel x ev mulva... egyszeruen csak mas...