Meddig szeretik a babák az, , idegeneket, ,?

Az én lányom is ilyen barátságos volt, és most is az (2,5 éves). Mindenkivel egy per alatt lepaktál, azonnal beszélget, teljesen természetes és fesztelen módon köt ismeretséget bárkivel. Kb 5 perc alatt mindenkit megnevettet és úgy cseveg mintha húsz éve ismerné az illetőt... Ő ilyen. Én nem bánom, szerintem nagy hasznára lesz a későbbiekben is, hogy bárkit kenyérre ken percek alatt.

A fiam is barátságos, de nem ennyire. Ő most 13 hós, nem nagyon tartott az idegenektől sosem, ha ott voltam én vagy a férjem vagy a nővére kézközelben. Szintén vigyorog mindenkire, sokan fel is vehetik, magyaráz mindenkinek, mostanában rászokott, hogy a nőkre valahogy másképp bazsalyog, valahogy édesebben...a férfiakkal meg inkább heverkodóbb. Ő is el tudja adni magát, annyi szent.

Egyiküknél se m volt meg az a tipikus idegenektől való tartás, sírás vagy ilyesmi. Bátran mehettem vadidegenek közé is.Szerintem ez leginkább habitusfüggő, a keresztfiaim közül a kisebbik már azért el tudta sírni magát, ha egy idegen ránézett (értsd: két másodperces szemkontaktus teremtődött köztük), a nagyobb is távolságtartóbb volt idegenekkel. Az unokahúgomnak is volt egy idegenektől-sírós korszaka kb egyéves kora előtt valahogy, de hamar elmúlt, ő is barátkozóbb tipusú gyerek volt.