Mit tennétek ha 1 éves gyermek mellett kiderülne hogy beteg súlyos beteg vagy?

Tyűűű, ez nem egyszerű kérdés. Nem tudok belegondolni, hogy mennyire lennék erős, bár ez attól is függ, hogy mi az a betegség.

Egy ismerősöm sajnos mire megtudta, hogy hasnyálmirigyrákja van, már nem tudtak rajta segíteni, ezt meg is mondták neki. Pár hónap alatt teljesen áttétes lett mindene, csontsoványra lefogyott, és anyukája kezei között halt meg. 7 éves kisfiút hagyott maga után. Az utolsó időkben anyukájánál lakott, hogy a gyerek ne nézze végig a szenvedését.

Valóban nehéz kérdés. Sok mindentől függ! Hogy mennyire súlyos betegség, hogy mennyire gyógyítható, mennyiben korlátol bármiben is.

Persze az ember próbák erős maradni, de egyszer úgy is kiborul és azt már nem lehet titkolni!

Biztosan több időt töltenék a szeretteimmel.

De erre így nehéz válaszolni, pontos meghatározás nélkül.

A végsőkig bizakodnék,kitartanék és minden porcikámmal azon lennék,hogy lássam felnőni a gyerekem....

Aztán ki tudja,hogy hogyan kezelném a dolgot,ilyenkor az ember szája nagy és mikor benne van meg ki tudja,hogy viselné!

Bár én alapból optimista beállítottságú vagyok!

Ugyanazt, mint a többiek. Bár pontosan megmondani úgysem lehet, de egy biztos, sosem omlanék össze előtte!

Minden pillanatot átélnék, ha meg is rövidíti az együtt töltött közös idő hosszát, de igyekeznék erőmhöz mérten a legszebb emlékeket nyújtani neki.

Inkább emlékezzen arra, hogy csodás fél évet töltöttünk együtt, mint arra, hogy egy évig szenvedtem.

Akármekkora is lenne, természetesként kezelném a dolgot, és én is írnék neki naplót.