Apukák hogy állnak a terhességgel, majd a babázással?

Még a széltől is óvott, mert elég hebrencs, önveszélyes természetem van :D Néha az őrületbe kergetett, de igyekeztem úgy hozzáállni, hogy félt. Félt, mert szeret :)

Két hónapig itthon volt velem (főnök, így megtehette), széles vigyorral pelenkázott, fürdetett, széles mellel tologázta lányunkat az úton, vitte babaúszásra...

Igazából kölcsönösen odavannak egymásért, nyugodtan a férjemre merem hagyni a lányunkat, amikor csajos napot tartunk barátnőimmel, vagy egy aerobik órára igyekszem (:

És nálatok kérdező, mi a helyzet?

Vagy, még csak úton van a baba? :)

nálunk nagy volt a várakozás, a férjem nagyon izgult minden vizsgálatnál, nagyon aggódott, hogy minden rendben legyen, és sokat segített, amikor már nem tudtam cipelni, létrázni...stb. azért a főzés és porszívózás az enyém maradt:-)

amikor megszületett a lányunk, alig várta, hogy hazamenjünk. a tisztába tevés, etetés (ez már ugye később) nem nagyon ment illetve megy neki, de hűségesen kell éjjel is hozzá, játszik vele, fütyörészett neki, most már egyéb módon is játszanak, megy a kergetőzés, labdázás...stb. Ja! A fürdésnél a "pancsizás" az ő reszortja.

mindig azt mondja a férjem, hogy a lányunk nélkül unalmas, céltalan lenne az élet.

Óvja, védi, minden gyógyszerét megkóstolta eddig, a babás dolgokkal hajlamos túlzásba esni, szóval igazi apuka!

amit nem szeret: séta körbe-körbe, öltöztetés, rettentően bénán csinálja:-).

Terhességem alatt nemigazán aggódott értem.Tettem-vettem amit kellett.Tudta, ha aggódik, akkor én tiszta ideg leszek.Nálunk előtte már volt 2x sikertelen terhesség.

Amikor megszületett a lányunk, szinte egész éjszakákon át ő ringatta, altatta, holott reggelente 5-kor indult dolgozni.Egyedül a pelenkázást nem vállalta.Nekem még fürdetni sem engedte.Állítása szerint én nem értek hozzá:)

Nem változott a hozzáállása.

szia,

nálunk Ő vágyott már egy babára, talán jobban mint én, hiszen, amikor felhozta tök megrémültem :) a baba project a legtökéletesebbre sikerült, hiszen elsőre megfogant a mi kis bogyókánk :) a terhesség alatt mindenhová kísért, ha kellett szabadnapot vett ki egy-egy UH kedvéért, de duplán dolgozott, hogy mindent megadhassunk az érkező kis hercegnek!! amikor megtudtuk, hogy fiunk lesz... sosem fogom elfelejteni az arcát!!!! :) a 7. hónapot egyedül kellett töltenem, mert elvállalt egy külföldi munkát. hajnali 1-kor ért haza és csak annyit mondott, hogy pakolj drágám, holnap utazunk ( évfordulónk volt a kint léte alatt és egy olyan helyre vitt, ahová évek óta vágyakoztam :). a szülésnél is bent volt, ami rengeteget jelentett!!!! az a pillanat pedig, amikor a kezébe vette a fiunkat... sosem fogom elfelejteni!! csak rám nézett és annyit mondott, szeretlek :) az első 4 hónapban egyetlen fürdetést sem hagyott ki, kelt hozzá éjjel, etette, itatta, mindenből kivette a részét. azután történt valami, hogy mi ma sem tudom... a kicsivel továbbra is ugyan úgy foglalkozott, segített is, de valahogy a mi kapcsolatunk változott. volt egy piszkosul nehéz évünk, sokszor éreztem úgy, hogy nem bírom, kész, ennyi volt!! de minden megingásnál ránéztem a fiunkra és tudtam, hogy nem szabad feladnom!! érte nem!! ma már azt mondhatom, hogy minden rendben van, imádom a férjem és a régi érzések is kezdenek feléledni :) rengeteg közös, családi programot csinálunk, a kicsi is olyan menőkés, mint mi így mindenhová cipelhetjük magunkkal. viszont jobban figyelek arra, hogy a páromra is fordítsak időt, amikor csak Vele foglalkozok!! türelmesebb vagyok Vele, mint régen. nagyon örülök, hogy nyugodt szívvel kettesben hagyhatom Őket, amíg én pihenek kicsit vagy dolgozok. nagyon jól megvannak, öröm nézni Őket, amikor játszanak :) Ők az én életeim és most már tudom, hogy nem szabad feladni akkor sem, ha úgy érzed padlón vagy!! érdemes megpróbálni helyre hozni!! :)

ne hidd, hogy minden felhőtlen lesz, hogy nem lesznek majd nehéz napok, hogy nem fogod úgy érezni, elég!! de ilyenkor Rá nézel arra a csöppségre, Ő rád mosolyog és minden elmúlik egy pillantás alatt!! :)

Ági