Fél a kisfiam a korabeli babáktól. Rossz anyának érzem magam. Valamit elronthattam?

hát nálunk pont fordított a helyzet. a lányom 14 hós, és megőrül a gyerekekért. az mindegy, hogy kisebb nála, vagy nagyobb, csak gyerek legyen. Nem szoktattam én semmihez, egyszerűen ilyen. Persze ez nem most kezdődött, már korábban is érdekelte a többi gyerek. Érdekes, ahogy közelít egy hasonló korú gyerekhez, vidáman, mosolyogva, szinte újjonva. Viszont sajnos több gyerek ettől a nagy "hévtől" megijed, hátrál, ilyenkor én érzem magam rosszul, próbálom a másiktól elvonszolni. Pedig nem akarja bántani a többieket, tud simogatni, nem veszi el a játékát, egyszerűen csak meg akarja érinteni, fogni.

Hogy a kérdésedre is válaszoljak:-) szerintem nem kell feladnod a társaságot, de eröltetni sem szabad. Nézzétek a többi babát séta közben, esetleg egy játszótérnél meg lehet állni, ott is nézheti a többi játszó gyereket. Akár még hintázhattok is egyet. Ekkora babák valójában nem azt igénylik, hogy velük azonos korúval játszanak, talán 3 éves korig nem is igen játszanak el egymással, de a jelenlétük mindenképpen segítik a szocializációt.

találkozhatnátok esetleg séta közben is, mindkét gyerek a megszokott kocsijában ülve nézegetné a másikat. Vagy, ahogy az előttem szóló is írta, vidd el a családhoz, de hagy időt, hogy a fiad feloldódjon, addig legyen a kezedben, amíg jól esik neki, vidd el az egyik kedvenc játékát. De az is megoldás, hogy ők jönnek hozzátok, így a fiad a hazai pálya előnyeivel talán nyugodtabban fogadná a kicsit harsányabb kislányt. megjegyzem, hogy idegen helyen nem is biztos, hogy olyan harsány lenne.

AZ én fiam 15 hónapos és a kisbabáktól is fél. Ha nem adnak ki hangot, akkor nem annyira vészes, de ha már elkezdenek gügyögni, vagy ne adj isten sírni, akkor az én fiam olyan ordításba kezd.

Pedig hetente 1x találkozunk ismerősökkel, akiknek ugyanilyen korú kislányuk van. Eleinte nem volt gond, de olyan 8 hónapos korától megváltozott.

Nagyon el vagyok keseredve, mert szinte nem lehet menni sehova Vele, ha nem akarjuk a sírást hallgatni vagy másokra ráerőltetni. Úgy gondolom, nem miattunk alakult így, hanem Ő ilyen. Reménykedtem, hogy javulni fog, de lassan már 1 éve ilyen, és csak egyre rosszabb.

Kedves Kérdező!

Szeretném megkérdezni, hogy 2011 óta mennyiben változott a kisfia hozzáállása a korabeli hangosabb, hirtelenebb társaihoz? Bölcsibe, oviba szoktatásnál volt e különösebb nehézség, esetleg szépen elhagyta? Mi a titok akkor? Kisfiam jelenleg 16hónapos, és az emberek felé nyitott, nagyobb gyerekeket imád, de korabeli hangosabb gyerkőcöktől gyakran fakad sírva, vagy hátrál meg. Válaszát előre is köszönöm!