Ez törvényes? Tényleg nincs még ennyi jogom sem?

Biztos megszakadna a szívem, de ha ez a szabály akkor fölöslegesen húznám fel rajta magam. Nem értem amúgy miért pontozzák le azokat akik nem az aggódó kismama gondolkodásmódját követi. Igen engem is nagyon megviselne, de abban is igazuk van a válaszolóknak, hogy én se örülnék ha valami anyuka megfertőzné a gyerekemet, vagy hasonló. Remélem sose kerülök ilyen helyzetbe, de a háborgást a nővérek biztos magasról tojják le, és akkor se lehetnék a babám mellett, amitől talán csak még jobban kikészülnék. Sajnos az egészségügy nem a mi kényünk kedvünk szerint működik, vannak szabályok amiket a személyzetnek be kell tartani, illetve be kell tartatniuk.

Esetleg azt meg lehetne kérdezni hogy megfelelő köpenyben, maszkban benn lehetnél-e vele. Akár az ő technikájukkal kezet is mosnék fél óránként ha ezzel megoldható lenne, hogy valami módon benn maradjak. Ha erre is elutasító választ adnak még megkérdezném a kezelő orvost, ha ő is azt mondja, hogy nem akkor mit tudnék tenni? Haza kéne mennem.

Olvassátok ezt is el:

[link]

A gyerek mellett ott a helye az édesanyának! Kötelessége a kórháznak megoldani, hogy az anya a gyermeke mellett tudjon maradni, mert joga van minden körülmények között mellette lenni. Hülyeség, hogy az anya bevisz valami vírust. Mit gondoltok, az ápoló tüsszent kettőt és otthon marad? Hát nem, ugyanúgy beviheti a bacit. Arról meg, hogy annyira figyelnek a higéniára. Nevetséges, kétlem, hogy szépen cserélnék vagy egyáltalán húznának gumikesztyűt mindig, amikor kéne. A fejés pedig nem tudja pótolni a szoptatást. Pár nap bőven elég ahhoz, hogy a tej apadni kezdjen.Másrészt, az az ideális, ha minimum 1 éves koráig kap anyatejet a baba, így erősödik az immunrendszer.Így viszont korlátozzák az immunrendszer fejlődését. Nem csak a tejre van szüksége a gyógyuláshoz, hanem az anyai ölelésre.És lehet, hogy 3 napon belül elfelejti, de mélyen elraktárzódhat benne és problémát okozhat majd nála a későbbiekben.

Ez nem törvényes. És sose hagynám én se egyedül a gyermekemet. Életet adtam neki, jogom van mellette lenni!

Ha annyira sír a gyerek a szülő után, mégis hogy adják be neki a gyógyszereket? Lekötözik?

A másik: 9 hónaposan igenis nagy trauma neki, ha ottmarad anya nélkül! Mi is 9 hósak vagyunk, és néha rá kell (kényszerből) bízni másra, már a 2. ilyen alkalomnál tudta, holott 2 hét telt el a két alkalom között és kisebb is volt! Nem buták a gyerekek, emlékeznek.

A kórházi dolgozókat megértem, hogy le vannak terhelve, de ezért nem a gyerek a hibás, ő csak beteg.

Nos, tehát jogod van hozzá, ez nem kérdés. Csak annyit fűznék hozzá, hogy én voltam a 8 hetes babámmal anno kórházban 8 napot! Az, hogy a nővérek mit tesznek, meg mit nem, hagyjuk, mindenesetre a széken aludtam én is. Az, aki azt állítja, hogy nem viseli meg a gyereket, úgy beszél baromságot, ahogy van. És nem felejti el, mint ahogy a 17:33 írja, igen is iszonyatosan megviseli a gyereket, még akkor is, ha ott van az anyuka. Ja, csak még annyit, hogy a hazajövetelünk napján beraktak egy 1 éves forma kisfiút a szobába, és mikor meglátott a nővér, annyit mondott, hogy de jó, van itt anyuka, aki akkor ellátja a gyereket. Mármint ÉN kellett volna, hogy ellássam, miért, a nővérnek mi a dolga????

Szóval nincsen az az isten, hogy otthagyjam a gyerekemet a kórházban, mert felesleges újra leírni, de nincsenek jobb tapasztalataim a személyzettel kapcsolatban, mint az előttem szólóknak! Aki meg itt szidja az anyukákat, hogy mit aggódnak ilyenen....háát, nem tudom milyenek az anyai ösztöneik!!!

pontosan ezt a törvényt akartam beírni én is.

sajnos az én lányom is műtétre szorult 10 hetesen és 20 hónaposan is, engem is haza akartak küldeni a fertőzésveszélyre hivatkozva, de hál istennek volt merszem kiállni magunkért és így maradhattam(széken alvás, nyitott ajtónál szoptatás.. méltaltan körülmények, de ez nem ide tartozik)

láttam, hogy mi zajlik az osztályon... semmiképp sem hagynám magára egy kórházban!!! SOHA!!!

taknyukban-nyálukban-kakiban-pisiben fetrengő, órák óta üvöltő gyerekek, akikre a nővér rá se bagózik, akik enni-inni órarend szerint kapnak, egész nap bámulhatják az üres falat. borzalmas volt látni is, nemhogy nekik megélni :-(

És igen, volt olyan nővér, aki egész nap ágytól ágyig szalad, mindenkihez volt jó szava, de egymagában kevés volt és a többi nővér meg magasról lesz*rta, hogy mi bajuk a kicsiknek. És akárhányszor a nővérszoba előtt mentem el, mindig ültek és tv-ztek! Mindig!

Másodjára egy másik kh-ban voltunk, ott mindenki sokkal normálisabb volt, odafigyelőbb, kedvesebb. Támogatóbb volt a hozzáállás, fel sem merült, hogy ne lehetnék bent vele, és tetten érhető volt az igyekezet, hogy mind a szülőknek, mind a kis betegeknek könnyebb legyen elviselni ezt a keserű kényszerűséget, amit az ott-tartózkodás jelent. Pedig mindkettő állami kórház - és mégis ég és föld....