Honnan tudtátok, hogy ki az igazi apuka jelölt, és hogyan vettétek rá, hogy kisbabátok legyen?

Hidd el, tényleg nem alkalmas akkor erre. Ha Neked fontos az eljegyzés és még ezt sem veszi figyelembe, akkor tényleg felejtős. Én is így voltam 26 évesen, srác 28 volt, végül ő nem bírta nézni a vergődésem és otthagyott. Rá 3 hónapja találkoztam társkeresőn a Férjemmel. Oda írtam az ismertetőmben, hogy babát akarok, tetszettünk is egymásnak, ő is akart és rá 3 hónapra meg össze is jött a pirinykó. Mindketten imádjuk, meg az is, hogy otthagytak az "exeink".

D 27

Kedves kérdező, az eljegyzéssel és a babával kapcsolatban is a "rávenni" szót használod!

Nem lehet, hogy ez a baj? Te annyira görcsösen akarod mindkettőt, hogy a párod megrémül ettől?

A kisbaba nem olyan dolog, mint az érettségi hogy előbb-utóbb 'ki kell pipálni', a gyerek születése után semmi sem lesz olyan mint előtte, amit mindenki tud, de csak akkor ért meg, amikor már otthon vannak hármasban a picivel.

Adj még egy kis időt a párodnak, aztán ha mondjuk 1 év múlva is hajthatatlan, akkor gondolkodj el rajta, érdemes-e vele folytatnod!

Egyébként a barátai nagy részének van már családja? mert ez is sokat szokott nyomni a latba!

én azt hiszem, hogy kevés az olyan ember, aki nem való szülőnek. (persze itt nem azokra gondolok, akikről a "kék" hírekben hallunk).

Inkább beszélgessetek el arról, hogy miért nem szeretne babát. Beszéljétek meg, hogy mi az ami visszatartja, mitől tart. Hozzáteszem, hogy még igen fiatal, az apukáknak nem sűrgős a gyerekvállalás, általában a nők biológiai órája ketyeg.

Ha úgy látod, hogy nem véglegesen zárkózik el a gyerekvállalás elől, akkor még várjatok, ne sürgesd. Az eljegyzést meg pláne ne. Ha tényleg szeretitek egymást, és közös jövőt képzeltek, akkor nem szabad semmit eröltetni. Ha viszont azt látod, hogy mereven elzárkózik, nem is akar gyereket...stb, akkor érdemes elgondolkodni, hogy milyen közös jövőtök lehet.

az én férjem pl. anyagi dolgoktól tette függővé a gyerekvállalást. Amikor összeházasodtunk, ő Pestről költözött le vidékre, munkanélküli lett. Romokban hevert, így szóba sem került a gyerekvállalás. NAgyon büszke ember, aki el sem tudta képzelni, hogy ne tudjon a családjáról gondoskodni. Aztán lett munkahely, lett vállalkozás is, így zöld út volt a babához. Kicsit többet kellett rá várni, mint gondoltuk, de sikerült! 1 éves múlt a lányom, én 38 vagyok, a férjem 35.

Hat kb onan hogy rogtona kapcsolatunk elejen felvazoltuk egymasnak hogy mi a velemenyunk a gyerekekrol,kb mikor szeretenenk.

Mivel mindketonknek ugyanaz volt az elkepzelese igy folytatodott a kapcsolatunk.ha mondjuk o maskent latja nem maradtam volna vele.