Mai fejjel, megismerted önmagadat? Igy megtudod adni azt a amit te kaptál amikor csecsemö, kisgyerek voltál?

Szia, én sok mindenre emlékszem sajnos, 4. gyerek voltam, véletlen gyerek...mindenből a levetett jutott, nem nagyon figyeltek rám, a testvéreim kamaszok voltak, a nagyobbik nővérem 19 évesen férjhezment, gyereket szült, azt a családot is a szüleimnek kellett eltartani, istápolni, azt az unokát is anyám nevelte félig...rám nem jutott soha se pénz, se idő, se figyelem, de még egy ölelés, mosoly sem nagyon. Nagyszüleim nem voltak. Ugyanakkor én lettem a kis cseléd, nem mehettem sehová, otthon kellett mindent megcsinálnom, mert én értem haza legelőször a suliból. Érettségi ajándéknak azt kértem, hogy végre oda mehessek, ahová akarok.

Viszonylag jó állást találtam, a fizetésemet anyám számlájára kellett utaltatnom és soha egy fillért nem láttam belőle, 200,-Ft-ot kaptam egy napra, ebből kellett fedeznem a kajámat, meg amit akartam. A fizetésemből aztán anyám pénzelte a többi nagyon lábra állt tesómat...mindnek hitele van, vagy nem tudja fenntartani magát, mert az egy gyerekből azóta három lett. Egy testvérem van csak, aki nem szorul rá anyámékra.

Elmentem albérletbe a párommal, onnantól jött nekik a rossz élet...kevesebb pénz, nincs cseléd. Közben lediplomáztam, én lettem az egyetlen diplomás a családban. Azóta visszaköltöztünk, a szüleim nyugdíjasok lettek, született egy kisfiam.

Külön kasszán vagyunk, semmihez nem nyúlok! Csak a saját edényeinket mosom el, és csak a saját szobánkban takarítok, egy hónapban kétszer a fürdőszobában és az előszobában-konyhában. Nem tűröm többé, hogy cseléd legyek.

És tudod, mi ebből a hosszú történetből a tanulság: a szüleim csak rám-ránk számíthatnak, ha vinni kell őket valahová, pénz kell esetleg, idő kell, segíteni kell, csak én vagyok és a párom! Az agyonpénzelt, imádott gyerekei nagy ívben leszarják őket!

Én soha-soha nem leszek ilyen a gyerekeimmel, mint a szüleim voltak velem!

Az kimaradt, hogy ritkán kaptam ruhát is, ezért állandóan csúfoltak az általánosban és cikiztek a középiskolában. Önértékelési zavaros lettem és önbizalomhiányos. Olyan fokú bizonyítási vágy van-volt bennem, hogy néha két ember helyett is dolgoztam, mert a munkahelyemen néha kaptam egy köszönömöt, vagy pár jó mondatot- ez 19 éves koromban volt.

Úgyhogy némelyik szülő egyáltalán nem tudja, hogy mit csinál a gyerekével hosszú távon... - most 28 vagyok -