Nagyon szeretnénk a párommal babát, DE. Szerintetek be merjük vállalni?

Én 20 éves vagyok, a párom 19. Én egyetemre járok, egészségügyi karon vagyok első éves. A párom most van a szakmunkás 5. évén, egy olyan képzésen, ahol szinte lehetetlen lesz neki nyár után elhelyezkedni (porcelánfestő művész).

Fél éve vagyunk együtt, a legnagyobb szerelemben, és megértésben. A korunkhoz képest mindketten koraérettek vagyunk. A kapcsolatunk elejétől kezdve mindig előre tervezünk.

Nagyon vágyom tőle egy kisbabára (kezdek bekattanni, minden nap babawebshopokat nézegetek a neten, ezt az oldalt olvasom, már azt is elkezdtem figyelni, hogy mikor van peteérésem, és a legutóbbi együttlétkor eszünkbe sem jutott védekezni... Ő is nagyon vágyik a babára (nehéz gyerekkora volt).

Nyáron eljegyezzük egymást.

A "DE" ott kezdődik, hogy mindketten tanulunk még (nálam ez nem lenne baj, játszva csinálom az egyetemet, és suli mellett is tudnék gondoskodni egy babáról, mert nem sokat kellene bent lennem), én kapok ösztöndíjakat, és van egy kevésbé stabil anyagi forrásom is (mezőgazdaságba fektetek pénzt szüleimmel), így a havi 50-60000 Ft fixen meg van (de inkább több).

Az ő elhelyezkedése már probléma, mert szinte lehetetlen. Ő azt mondja, hogy más fizikai munkát is elvállalna, csak velem lehessen, és ha jön a baba, akkor is előteremtjük a dolgokat, de iskola mellett nem hagy engem dolgozni.

Ettől az anyagi instabilitástól félek.

Szerintetek?

A szüleim elleneznék, édesanyám azt is mondta, ha összeköltöznék vele, megvonnak minden anyagi támogatást tőlem.