22 hónapos fiam kiidegel néha. Másnál nincs így?

Ma valahogy szörnyű napunk volt, 22 hónapos a kisfiam. Ma mindent úgy csinált, hogy felhúzzam magam rajta, és utána gonosz rajzfilmfigura kacajjal nyugtázta, hogy anya ideges... Szerintem a fronttól volt, mert bár tesztel ő is minket, azért nap mint nap nem ilyen durva a helyzet :)

Nekem az a legnehezebb, hogy következetesen ne adjam fel, és ne hagyjam rá. Ritkán fajul odáig a dolog, hogy pl. berakjam a járókába, hogy "kisfiam szólj, ha lehiggadtál", de ma ha nem volt ott 20x, akkor egyszer sem. Abban bizom, hogy én is átestem ezen, ez egy kötelező korszak a gyerekek életében, aztán csak elmúlik. Addig meg kitartást!

Ne haragudj de szerintem próbáld meg azt hogy egy vagy két nap, félreteszel MINDENT és csak vele foglalkozol! (ha előtte nap megfőzöl meg ilyesmi akkor tényleg nem lesz dolgod) Reggeltől estig csak ő! Játszál vele, pihenj vele, meg minden amit igényel... én kíváncsi lennék hogy milyen igy egy napotok.

nem azért tanácsolom mert így kell csinálni, hanem mert igy rájössz hogy lehet hogy többet igényel a gyermeked mint azt gondolnád!

Leírom nálunk hogy ment: igaz én kisfiam még csak 7 hós, de volt amikor nem bírtam vele, nem akart játszani egyedül, nyafizott utánam, majd észrevettem mikor van így, és rájöttem hogy neki kell hogy egy nap kétszer is akár egy -egy órát közel legyünk egymáshoz, ilyenkor mellettem fekszik az ágyon, hangokat adunk ki, nevetgélünk, simizgetem, majd cicizünk és szundizunk- ezek után 2-3 órára szinte magára lehet hagyni: beteszem a járókába játszik, addig én főzök, majd megyünk a nappaliba ott a földön mászik és játszik én meg egyéb teendőket csinálok! majd egy idő után, kellek neki megint...

próbáld ki, veszteni valód nincsen!

Te nevelted ilyenné! Rossz gyerek nincs,csak elrontott gyerek!

Most már nagyon nehéz lesz őt leszoktatni a hisztiről.

Ne vegyél tudomást a hisztijéről,ne engedj az akaratának.

Ha nem fogad szót, küldd be a szobájába,és hagyd magára.

Előbb-utóbb leszokik a hisztiről.

Dehogy nincs! Ilyen van, főleg ebben az életkorban. NOrmális dolog, nekünk is vannak ilyen napjaink. Máskor meg egy tünemény a lányom. Ez természetes, nem rontottad el, ezen minden egészséges gyerek átesik, kötelező velejárója a fejlődésének.

De! A gyereked nem rossz, és ilyet soha-soha ne mondj neki, mert azt elhiszi, és azzal bajt csinálsz. Dacos, mert ebben a korban van. A kettő nem egy és ugyanaz. Kitartás, el fog múlni, de azért próbáld meg szerettel kezelni ilyenkor is, tudom nagyon nehéz, de akkor lesz később magabiztos, stabil gyerek belőle.

Nálunk is előfordul ilyen, pedig a kishölgy még csak 16 hónapos. És igen, tényleg direkt szenyázik néha, és közben jót rötyög. :-)

Nálam az a gáz, hogy nem nagyon bírom ki röhögés nélkül. És nem vagyok egy szigor anya sem. Nálam a kedvesség jött be. És lehet vele üzletelni is. Pl. Nem indítom el a mesét, amíg nem pakolja el a játékokat. Ja és a sok játék zömét el kell pakolni. Nálunk váltott zsákok vannak, így mindig van érdekes játék, amivel "régen" játszott. Kitartás, és néha mp3. :-)

szia, ne hallgass az okosokra, ez ebben a korbvan természetes és normális. az más tészta, hogy nekünk anyáknak ezt nagyon nehéz elviselni. :)

nálunk pont 22 és 24 hónapso kor között voltnagygyon nehéz. mondjuk sose volt könnyű a kislányommal ,kisbaba korában se, mert ő is ehgy mozgékony, akaratos, makacsa darab. viszont amellett nagyon okos is, érti amit mondok neki, és én erre játszottam rá, na meg arra, hogy sokat szeretgettem ha jó volt, amúgy egy nagyon kedves, jó humorú csaj, ha épp jókedve van.

az én receptem az volt, hogy a hisztivel nem törődtem soha. nálunk viszonylag kevés dolog tilos, és viszonylag kevés dolog muszáj, de az viszont tűzön vizen keresztül. pl ebben az időszakban sokszor volt, napi szinte többször, hogy nem jött ha öltözni kellett, ha pelenkázni kellett. 22 hóig még működött , hogy meggyőztem, pl. ha nem öltözünk, nem pelenkázunk, nem tudunk kimenni, a boltba, motorozni (szereti mindkettőt). aztűn elkezdett nem működni, mert az volt a legfontosabb, hogy az legyen , amit ő akar, vagyis a csakazértis ellenkezés. ilyenkor akármit kérdeztem mondtam, csípőből jött a nem! na én azt csináltam, hogy ilyenkro szóltam egyszer, aztáén mégegyszer,é s utána mondtam most szólok utoljára, jössz? nem! jó, odamentem, megfogtam , elkezdtem erővel az adott műveletet, ő persze visított, rúgott, kapálózott....nem érdekelt, nem szóltam egy szót se, rá se néztem, csak csináltam. aztán egy idő után abbahagyta, mert rájött hogy totál fölösleges, mert anya ilyenkor bizony komolyan mondja. ő is dobált, ha valami nem tetszett, vagy önmagát harapta, ütötte. én ezzel ne törődtem. csak mondtam neki, hogy édesem, ez butaság, nem érsz el vele semmit, csak fájni fog. ha meg eldobott valamit, akkor mondtam neki, hogy jó, dobáld csak a játékaidat, majd eltörnek, és nem fogsz tudni velük játszani. vagy ha olyan volt nála, amit nem szerettem volna, ha eldob, akkor azt mondtam, ha eldobod, egyből elveszem. most már nem dobál, nem harpja magát, lehet öltözni, pelenkázni....a 2 hónap kemény volt, én is úgy éreztem hogy szélmalomharcot folytatok, de meglett az eredménye. nem mondom, hogy most minden csupa napfény, mert természetesen most is vanak hisztik, de pl. pont ma elkezdett vmi jelentéktelen dolgon hisztizni, miközben ráadásul játszottunk, kb. nem állt a szőnyeg rojtja ahogy ő akarta, én meg egyből otthagytam, odább mentem, leültem, és mondtam neki, hogy hisztis gyerekkel nem játszom! szép nyugodtan. erre még jobban visított. mondtam neki, majd szólj ha abbahagytad! erre mintha elvágták volna, mondja anya! mondom abbahagytad? igen! rögtön mentem vissza játszani...

szóval ő abszolút látja hogy a hisztivel nem megy semmire, ill. ha jól viselkedik, akkor anyát kenyérre lehet kenni.

szóval nálunk az vált be: következetesség, ha ígérek valamit, betartom, a jót és rosszat is, igyekszem minimálisan büntetni, nem igazán jellemző nálunk), inkább szembesítem azzal, mi lesz ha megtesz egy adott dolgot (pl. eltörik a játék), sokat játszunk, ha jó, akkor összevissza dicsérem, sokat puszilgatom, ölelgetem. ja és nem jövök ki a sodromból, ha direkt provokál. ez a legnehezebb. :)

decemberben volt 2 éves a kislányom