Sokat veszekedtek a baba miatt?

Mármint babatervezés, vagy már meglévő baba körüli teendők miatt?

A mi kicsikénk nagyon hasfájós volt...ezáltal mi nagyon kimerültünk és az első napokban,vagy hetekben míg össze nem szoktunk,hát bizony előfordult vita közöttünk.

Veszekedtünk kemény 5 hónapon keresztül szinte mindennap. Depressziós is lettem a babám is hasfájós volt. Bántottam a párom ok nélkül, és meg se érdemelte, mert mindent megtett/tesz a kislányunkért és értem. Sajnálom, hogy így alakult de ez már megtörtént :(

szerencsére nem. néha szapulni kell az apukát, hogy ezt csináljon vagy azt csináljon, de ha a lányáról van szó, gyakorlatilag mindent megtesz. A nevelési elveink is főbb vonalakban megegyeznek, így szerintem a későbbiekben sem lesz ebből probléma. Egyéb dolgokon viszont időnként összekapunk, utál bármit is itthon csinálni, szerelni, fúrni, cipelni, pakolni...stb., én meg állandóan nyüzsgök...na ebből aztán van vita rendesen.

Egyáltalán nem. Az első perctől fogva közös döntés volt a baba, születése után a körölötte lévő tennivalók is közösek. Soha nem volt abból probléma pl. ha apának kellett kakis pelust cserélni vagy épp felkelni hozzá az éjszaka közepén. Persze néha vannak nézeteltéréseink, de ezek koránt sem minősülnek veszekedésnek.

7 hónapos a lányom és sajnos mást sem csinálunk ,csak folyton vitatkozunk :(((

igen. az evés, az alvás, a nyüsziség miatt....a kislányom nagyon rosszul aludt sokáig, és én úgy döntöttem, miután apuka kijelentette, hogy ő nem csinál vele semmit, s e pelenka, semmi, az meg hogy éjjel felkeljen hozzá, azt pláne nem, szóval, együtt aludtunk sokáig. neki ez nem tetszett. én meg mondtam, ha magammnak kell megoldani mindent, akkor majd megoldom ahogy jónak látom. vagy: nehezen ment a hozzátáplálás, kb 1 évig szinte csak anyatejet kapott, mert mást sehogy nem fogadott el, max gyömölcsöt. vagy: sokűig nagyon érzékeny, anyás volt a fogai is kínpzták, sokat volt kézben. ez sem tetszett. mert hogy majd úgymarad, sose fog rendesen enni, aludni, sosem lezs el egyedül. eredmény: most, hogy 2 éves múlt decemberben. önállóan és tisztán eszik mindent, kanállal, villával, az éjjelt egyedül átalussza a saját ágyában, igaz az elalváshoz még kellek, ha házimunka van, ő simán elvan magának. és ahhoz képest, hogy eléggé benne vagyunk a dackorszakban, eléggé szófogadó, nem nehéz vele. csak ennyire volt igaza az apjának....a múltkor azt mondta, hogy ő azt hitte, vészesebb a dackosrzak, de látja, hogy biztos rajtam is múlik, mert milyen jól kezelem. kb ez volt az egyetlen elismerés amit a 2 év alatt hallottam tőle. most már nem veszekszünk, csak szép lassan elhidegültünk egymástól. pedig ha támogatott volna, akkor is ugyanilyen jól alakult volna a kisllányom, csak épp nekem lett volna ezerszer könnyebb, mert bizony sokszor voltam magam alatt, de akkor is ki kelltt tartanom, és a kapcsolatunk sem romlott volna meg. olyan vakok, olyan hülyék a férfiak.