Hasfájós babának a Milupa Komfort 1 vagy a Beba 1 pro esetleg a Milupa Ha1 optima a legjobb? A gyerekorvos azt mondta, hogy ezek a legjobbak hasfájós babáknak. Na de melyik a legjobb? Esetleg a Novalac AC?

Megint az előbbi vagyok. :)

Ha tényleg szeretnéd szoptatni, akkor érdemes harcolni. Lehet, hogy most már nehezebb lesz, de a cumizavaros linkben láthatod, hogy nem lehetetlen.

Szóval csak Rajtad áll hogy mit szeretnél! Én drukkolok Neked!!!

A lényeg, hogy tedd sokat cicire. Bármikor, amikor kér. Akár óránként. Eleinte én sem hittem benne, de csináltam, mert reméltem, hogy a sok tapasztalt anyuka és a szoptatási tanácsadó nem a levegőbe beszél.

Ha 2 ciciből szoptatsz, a fő cicit fejd ki. Mert mindig marad benne, azt hiheti a szervezeted, hogy nem kell több.

Aztán lehet, hogy később már nem kell, mert ő ügyesen kiszívja. :)

A 11:59-es válaszolónak szeretnék reagálni.

Nem a vita szítása miatt írom le ezeket. Nagyon tisztellek, hogy neked sikerült helyreállítanod a szoptatást, és tudsz is szoptatni. Engem is boldogság töltene el, ha ment volna nekem. Akinek normális értékrendszere van, az mindenképpen szeretne szoptatni, hiszen tudja, hogy az a legjobb táplálék a babának. Viszont bármilyen meglepő, mégis vannak olyan anyukák, akik minden kínszenvedés ellenére sem tudnak szoptatni. Elhiszem, hogy a bejegyzéseddel segíteni akarsz, de ezek a mondatok, amiket leírsz, vezetnek ahhoz, hogy anyukák rossza anyának képzelik magukat.

Nem igaz, hogy rajtad múlik minden. Az első fiam, amikor megszületett csak cicizett. A kórházban nem kapott semmi pótlást. Keservesen sírt az éhég miatt, de a csecsemős nővérek lelki támogatásával átvészeltük. Beindult a tejem, ami úgy ahogy elég volt neki. Folyamatosan mellen volt a fiam, közben ettem a homeós bogyókat, a rántott levest, napi 4-5 liter folyadékot és a More Milk tablettát. Ami létezett, mindent megettem, megittam, beszedtem. Éjszakákon keresztül fejtem és ciciztünk. Sajnos ennek ellenére sem növekedett a tej mennyisége. 1 hónap múlva is ugyanúgy 40 ml volt, mint amikor a kórházból kijöttünk. A fiamnak ez annyira nem volt elég, hogy már 3 hetes korától nem lehetett mellre tenni. Amint a mellem felé közeledett, befeszült és üvölteni kezdett. A védőnővel közösen nyomtuk rá a gyereket úgy, hogy azt hittük eltörik a nyakcsigolyája. Mivel mindenképpen szerettem volna szoptatni, így szakértőhöz fordultam. Járt kint nálunk - elég busás összegért - LLL-es tanácsadó. Ő is megpróbálta mellre rakni a gyereket. Jöttek a tanácsok, hogy éjjel-nappal cici, folyamatos fejés stb. Bevallom nőiesen én nem bírtam hallgatni a gyerek keserves sírását az éhségtől, és a 3. héttől, miután már mellre sem lehetett rakni, pótlást kapott. 40 ml-t tudott szopizni, és 230!!! ml-ket evett meg még mellé. Szegény annyira éhes volt már, hogy egy 5 hónaposnak is beillő adagokat nyomott le. Arról pedig nem is beszélek, hogy a 3 hét alatt vér jött a mellemből, belázasodtam, Semicilint kellett szednem és olyan idegbeteggé váltam, hogy szólni nem lehetett hozzám. Nem egyszer volt olyan, hogy gyereksírás meghallásakor sírógörcsben törtem ki az idegességtől. Aztán elkezdtük a mellétáplálást, a fiam ugyanúgy cicizett tovább, de most már békében, én is megnyugodtam és kiegyensúlyozottak lettünk. Nyilván, ha pár ml-t kellett volna pótolnom, akkor nem jutunk el eddig. Viszont több, mint 200 ml pótlás, az már mondható kevésnek. És hiába volt két mell, tanácsok és azok betartása. Nekem nem ment. És nem hiszem, hogy ezen múlik egy gyermek-anya kapcsolat!

Visszatérve az eredeti gondolathoz. Nem minden helyzetben az anyán múlik, hogy van-e teje vagy nincs. Lehet, hogy nálam is voltak hibafelületek, másképp is lehetett volna csinálni a dolgokat. Viszont aki nem tud szoptatni - bár nagyon szeretne - az is megérdemli, hogy megnyugtassák, hogy nem a Te hibád!!! Hogy végre egy amazon szoptatós anyuka is egyszer leírja, hogy nyugalom lányok, nem az a lényeges, hogy mivel tápláltok, hanem, hogy hogyan tápláltok!!! Sokkal nagyobb teher együtt élni azzal, hogy nem tudsz szoptatni, mint gondolják azt a szoptatni tudó anyukák. És bármennyire is jó tanácsként jönnek azok a bizonyos ösztönző mondatok, nagyon fájdalmasak tudnak lenni!

Ne haragudj meg rám, hogy ez kijött belőlem. Nem szerettem volna megbántani senkit, csak egyszerűen a gondolatomat leírni azzal kapcsolatban, amit érzek a témával szemben.

Bocs, de azért mertem ezeket leírni, mert én is átestem hasonlón.

Mint már írtam az elején, mivel császáros voltam, 2 hétig nem tudtam szoptatni. Mire hazaértem a kórházból, bedurrant a bal cicim, mert a "kedves" csecsemősök nem készítettek fel rendesen fejés terén. Még szerencse, hogy az anyukám is csecsemős volt 20 éve, így ő masszírozta ki a cicim (hogy majd' mekakáltam fájdalmamban és már majdnem olyan keménységű volt, hogy a felvágás fenyegetett) és a jobb oldalit ő indította be. Aznap a bal beindítása nem sikerült. 2 napra rá én is belázasodtam, antibiotikumot kellett szednem és valami csoda folytán talán az utolsó utáni lehetőségkor sikerült bekapnia a cicit (ugyanis addig még be sem kapta a bal cicit). Sokan már azt tanácsolták, hogy a férjem szívja ki, hiszen telt, telt telt, de nem tudtuk "kiszedni".

A második nehéz időszak kari előtt volt. Én is kétségbe estem és nekem is szar volt olvasni, hogy ikreket etet és még egy másik ikres anyukának is ad belőle, stb.

Szóval ezért vettem a bátorságot, hogy segíteni próbáljak. Nem mondom, van olyan szegény anyuka, aki csinálhat bármit. De sok múlik a sok "jó" tanácson is. Véleményem szerint legalább 90% tudna szoptatni csak a körülötte lévők tanácsai miatt rontják el. És e miatt NEM rossz anya. És szerintem az eddigiekből sem ez jött le.

(Azt nem tudom miért jött vér a cicidből. Ha az nem lett volna, akkor a láz miatt azt gondolom, hogy Te is bedurrantál és az szépen leapaszthatja a tejet. Ha meg "csak" vérzett, akkor valószínű kiázott. Nekem is vérzett. Az elején az tette be a kulcsot, hogy a balt még alig-alig szopizta és a jobbik cicim neki állt vérezni.)