A betegség alatt "rontottam el", vagy szeparációs szorongás lenne, vagy mi lehet a baj? Kicsit hosszu, légyszi irjatok

a kisfiam 8hónapos,december közepétől jó 1hónapig beteg volt szegénykém.

napközben előfordult h együtt aludtunk elötte is a nagyágyban1-2x,de általában a kiságyban aludt és éjjel is. 1-2x kelt,inni kapott és édesen aludt tovább reggelig.

mikor beteg volt,lázas,náthás,nyűgös mind3 nappali alvásnál odabujtam hozzá ugy aludtunk.éjjel mikor felsirt mert nem kapott levegőt,porszi stb volt h magam mellé vettem,mert ő is nyugodtabb volt igy,meg én is.

kb 1 hónapig tartott.

most az van, h nappal még 20perc üvöltés után elalszik a kiságyban(szivem szakad meg,végig ott vagyok vele)remélem jobb lesz idővel.

éjjel viszont:

gyönyörűen elalszik az ágyában olyan 8-f9től 1ig. és onnan borzasztó az éjszaka.felóránként felnyünyög,nem is mondanám sirásnak.csak nyöszög,feláll amint bementem és lefektettem,simogatom v iszok egy kortyot pihen tovább.ha nem várom meg még teljesen visszaalszik s ott akarom hagyni ujra felkel.van h fél orát üök mellette,elalszik. lefekszem s negyed óra-fél ora ujra kezdődik.ez megy olyan f5ig,ekkor eszik(elötte 6kor evett mindig..)akkor ált kiveszem magam mellé mert apa már kel,és akkor alszunk együtt 7ig. már nagyon fáradt vagyok h a fél éjszakát mellette ülve töltöm.(hál istennek nincs sirás meg baj,csak ott kell legyek)

nappal is ha kilépek a szobábol ahol ő van,akkor sir és teper utánnam.

időval jobb lesz ahogy visszaáll, én kényeztettem kicsit el és szoktattam magam mellé,vagy szeparációs szorongás v mi lehet szerintetek?