úgy elkeseredtem! Csak ennyi számít egy 8-9hós babának?
ha anyósoméknál van a gyerek, akkor nagyon jól elvan. nem is érdekli, ha értemegyek.
ma itt volt a mama, és olyan rosszul esett, hogy sírt utána, mikor ment el. utánam nem sír fordított esetben.
én nagyon szeretem és nagyon sokat játszom vele, tudom, hogy ő is szeret, sokat kacag, de láthatóan jobban szereti a mamáját. nm érem, miért van így?
azért, mert ott egész nap csak vele foglakoznak és kézben van, amikor csak akar, mindent megkap, amit csak akar?
én sosem hagytam sírni, de meg kell csinálnom itthon a dolgomat, főznöm kell + a házimunkák stb.
olyankor nem mindig tudom felvenni, és 1-2 percig sír, pl. ha szaggatom a nokedlit. sok dologba bevonom amúgy.
tudom, hogy örülnöm kellene, mert rá tudom hagyni, ha kell, mégis annyira rosszul esett, hogy alig tudtam megvígasztalni, mert elment a mama, és az én kezemből, meg nyomta ki magát.
anyósom még meg is jegyezte, hogy úgy látszik a kicsi "haza" akar menni vele, mert ott jobban szeret lenni velük.
ilyenkor mi van? lehet, hogy igaza van?
de akkkor mit kellene tennem, hogy velem is még jobban érezze magát itthon?
Ne keseredj el, nem vagy ezzel egyedül. A kislányom imádja anyukámat pici kora ota. Most 2 éves. Kb 2 honappal ez előttig állando cirkusz volt, ha mama hament, tépte ki magát a kezemből és csak orditott. Majd össze pisilte magát, ha meglátta, vagy csak megemlitettük, hogy fog jönni mama. Szökve tudtak csak elmenni a szüleim. Ha meg ott hagytuk náluk a gyereket, le sem fütyül.
Aztán nemrég szépen elkezdett elbucsuzni. Tudja, hogy mama megy á-á, aztán majd vissza fog jönni. De imádja most is.
Biztos vagyok benne, hogy engem azért jobban szeret, csak én azért nevelem, rá-rá szólok, mig mama mindent megenged, hurcolja, nevetteti stb.
Hidd el, kinövi. Anya, az anya.
Én is mondtam neki nyáron, hogy "kis árulo", aztán anyukám mondta, hogy én is ilyen voltam nagymamámmal (az ő anyukájával).
Ja, és anyosommal azért nem ez a helyzet. Ha otthagyom, 10 perc mulva már hivnak, hogy menjek vissza fele, mert ordit. Igy én egyenlőre csak anyukámra tudom hagyni.
Kicsit hosszura sikeredett :)
Fel a fejjel!!!
igen, lehet, hogy ez lehet nálunk is. anyukám messze lakik, anyósék meg 1 percre - a szomszédban.
hiába próbáltam rendszert vinni a látogatásokba, nem tudtam, rengeteget jött, és mióta 2x ott is aludt náluk egyéb okokból, azóta nincs olyan, hogy itt vigyáz rá nálunk, mindjárt öltözteti és viszi át.
igen, ott mndent lehet és energikusan egész nap csak körülötte forog a világ.
és itthon nem szabad a távirányítóval játszani és nem szabad bemenni a wc-be sem és felvenni se tudom mindig, amikor ő akarja.
remélem igazatok van, és nem azért van ez, mert rosszul csinálok vmit.
Én már túl vagyok ezen a "rémületen" :) leírom nálunk mi volt: Kisfiam már 5-6 hónapos korára iszonyú apás lett, 1 évesen oda jutottunk, hogy meg sem maradt a kezemben ha apa itthon volt :( Szinte már nem is szerettem közös programokat csinálni, mert engem szó szerint levegőnek nézett, csak apa kellett neki. Ezenkívül alattunk lakik az anyós, na ő volt a kettes számú kedvence. Volt hogy fel sem akart jönni hozzám. Mindegyik után sírt ha elmentek, csak én utánam nem :(( Én hónapokig lelki beteg voltam, ide is írtam, gyerekpszichológusnak is írtam, annyira nagyon rosszul érintett a dolog, úgy éreztem én vagyok az utolsó a számára, és hogy nem szeret :(
Most 18 hónapos, és kijelenthetem, hogy tudom, hogy imád :D Nem hittem el, amikor ezt mondták, de már tudom, hogy igaz, azért csinálják ezt, mert őket ritkábban látják, és ezért örülnek annyira nekik. Rólad tudja, hogy mindig ott vagy, ha el is mész, visszajössz hamar.
Hidd el nekem, hogy így van! És ne aggódj, szeret téged a világon mindenkinél jobban! Csak most még az a korszak van, hogy az újdonság varázsának feltűnőbben örül :)
szia
nálunk is vmi hasonló van. De szerintem ez azért van, mert azt tudja hogy én mindig vok leszek, ahogy azt is tudja hogy apa elmegy vhová (dolgozni) és hazajön. De a rokonság nem rendszeresen jön, van amikor hetente, 2 hetente, szóval szerintem nem érti hogy miért van ez, nincs benne renszer. Mivel nem beszél még, nem is tudom vele megértetni.
szóval ez miatt ne keseredj el
jaj, nagyon szépen köszönöm a bíztatást!!!! jó tudni, hogy nem egyedülálló a "problémám" és hogy gyakorlatilag ez normális jelenségnek mondható.
megnyugszom akkor és megpróbálom nem a szívemre venni.
beszélgettem este anyósommal is erről és ő is mesélte, hogy amikor a fiúk voltak ilyen picik, akkor ugyanez volt, az anyukája volt az imádat tárgya. és tudja, hogy milyen rosszul esik ez egy anyának, mert ő is átélte!
megnyugtatott ő is, hogy ne aggódjak, mert anya az Egyetlen Anya neki és idővel ezt ki isfogja mutatni. ez is olyan jól esett. :)
még egyszer kösönöm nektek is!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!