Help! 1,5hónapos babám nem alszik nappal csak 15 perceket össze vissza. Tapasztalat?

Nálunk is ugyanez volt a helyzet, habár a mi kisfiúnk (4,5 hónapos most)egyáltalán nem akart aludni nappal. Ennek az az oka (úgy vettem észre), hogy elkezdett a környezete iránt érdeklődni, nézelődni és hamar elunta, mert még ennyi idős kisgyerek csak 50 cm-re lát el. Ha betettem a kiságyba mindig üvöltött. Úgy végeztem el a házimunkát, hogy üvöltött, de hát azt is meg kellett csinálni. Az ölben ringatást nem nagyon ajánlom, mivel megszokja és onnantól kezdve csak úgy hajlandó elaludni. Mi hagytuk sírni egy kicsit, nem kapkodtuk fel állandóan, csak akkor ha tudtuk, hogy esetleg fáj a pocija, éhes lehet, vagy tele a pelenka. 3 hét volt nehéz, utána már jobban látott és jobban le tudta magát kötni. Egyébként ha elvittem sétálni a babakocsiba, ott mindig nagyokat aludt a szabad levegőn. Sok időt vett igénybe, de megérte. Anyaként én is kikészülök, ha sokat üvölt a gyerek, de hidd el, most kell ezeket a dolgokat megfogni, mert később egyre nehezebb lesz. Az orvos mondta, hogy még olyan oka is lehet, hogy az idegrendszer, mivel fejletlen még, nem tudja lenyugtatni magát. Erre nekem a szabad levegőn altatás jött be nagyon. Gyerek üvölt, mert fáradt, a szemét dörzsölgeti, be az overall-ba, a babakocsiba és ki az erkélyre. Ilyenkor én is bevetem a trükköt, mivel huzogatom a babakocsit, max. 10 perc alatt elalszik. Este meg be a kiságyba, jóéjt puszi és alvás.

Esetleg nem segítene, ha orvoshoz vinnéd? :( Mármint ő is segíthet a probléma megoldásban.

Hát én nem értek egyet egyik eddigi hozzászólóval sem. Az én babám most múlt 3 hónapos, és bizony az elején nálunk is az volt, hogy voltak napok, amikor napközben nem aludt, megetettem, aludt negyed órát, felébredt, nyűglődött, nem nagyon lehetett megvigasztalni, és így ment a következő evésig. Igen, nagyon fárasztó és kimerítő, de én pl. sosem hagytam letéve sírni, próbálgattam, hogy mi a jó neki. Kínálgattam cicivel, volt, hogy attól megnyugodott. Az én véleményem, hogy el kell fogadni, és türelmesnek kell lenni. Te huszon-harminc éve vagy idekint, ő csak pár hete. Meg kell szoknia a kinti létet, csomó minden baja lehet, rá kell hangolódni a babára, amennyire lehet. Elmúlnak ezek a napok, minden nappal közelebb vagy a jobbhoz. Egyébként még szerencsésnek mondhatod magad, ha este 10-13 órát alszik egyhuzamban, másnak nincs ilyen szerencséje. Én azt javaslom légy türelmes, és próbáld meg beleélni magad az ő helyzetébe. Szeretgesd, babusgasd. Nem értek egyet azzal, aki azt mondja ne nagyon vedd fel, mert megszokja. Könyörgöm, anyukák, ez a dolgok rendje. Minek óvtátok, féltetéttek 9 hónapon át azt a gyereket, ha amint kijön, minél távolabb akarjátok tartani magatoktól? Én pl rengeteget tartom kézben, ölben a babámat, és semmi károm nem származott belőle, csak előnyöm, mert nem sír feleslegesen, teljesen egymásra hangolódtunk. De persze mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogy akarja. Így is, úgy is fel fog nőni.

Egyetértek abban, hogy el kell tudnia aludnia egyedül. Az sikerül is este, de napközben annyira érdeklődik minden után, hogy izgatottabb és nehezen alszik el. Ebben segítenünk kell neki mindenképpen. De ha nem rakod le soha (előttem szóló), akkor mit tudsz csinálni egész nap? Szerintem semmit. Ott fog állni a mosatlan és vasalatlan ruha, nincs kaja, nem tudsz kitakarítani. Persze minden trükköt be kell vetni a megnyugtatására, de ha csak az megy, hogy felveszem és dajkálgatom az nem megy a nap 24 órájában. Egyébként most 6 hónapos a kisfiam. Bizony jópárszor hagytuk sírni, de gyönyörűen beálltunk a napirendre, az éjszakai alvásra, a napközbeni 3-szor alvásra, sőt az önálló játék is megy már. Persze én is és a férjem is szokott vele mindennap játszani. Állandóan nevet, szinte egész nap jó hangulata van, kiegyensúlyozott kisbaba. Nem ártottunk neki azzal, hogy hagytuk néha sírni egy kicsit.