Anyukák, hogy lehet ez feldolgozni? Valaki hasonló helyzetbe.
Sajnálom,hogy ez történt veletek!
Hasonló helyzetben még nem kerültem,de talán annyit tudok tanácsolni,hogy próbálj most leginkább a gyerkőcödre összpontosítani.Nem olyan kegyetlen az életed,mert a mindened,a gyereked veled van,egészséges,és ez a legnagyobb ajándék az élettől.Ezt valamiért így akarta a sors,nem biztos hogy ha hazugságban éltetek volna tovább,boldogabb lennél.Az is lehet,hogy később jön majd rá,hogy hiba volt amit tett.Lehet hogy helyre jönnek a dolgok.Gondolom,hogy nagyon-nagyon nehéz,és rossz lehet.De ez kihat a babádra is.Úgyhogy kitartás!!!
A legnagyobb vesztes nem te,hanem a párod szerintem.Mert neked ott van a gyereked,és előtted is ugyanúgy ott áll még az élet!
Nem vagyok hasonló helyzetben, szerencsére.
De szeretnélek megnyugtatni, biztos vagyok benne, hogy fel fogod tudni dolgozni és átvészelitek ezt a nehéz időszakot. Gondolj csak a babádra, ez az az életkor, amikor igazán kifejlődik, kibontakozik a személyisége. Ne az apukáját keresd benne, hanem az önálló kis lényt. Nagyon-nagyon sokat fejlődik ebben az évben szellemileg, foglalkozz vele sokat, leld örömöd benne. A többi meg idővel rendbejön, meglásd!
Szia,
Hasonló cipöben járok én is nálunk a kenyértörésre még a baba születése elött került sor.Igaz nálunk ugy ,hogy engem mondott el mindennek mégpedig:Én nemtudom semmit megcsinálni elintézni,szavaibol az jött le tulajdonképpen egy semminek senkinek tart.Jó igaz mi 5 év alatt voltunk külön is de akkor sem ezt érdemeltem.Hetekig rágodtam azon én tényleg ilyan sz@r vagyok,nem érek semmit,teljessen depis voltam!Aztán minden figyelmem a baba iránt fordult,Megszületett juni 8-án,lassan fél éves és egy gyönyörü kisfiú.Az apja látogatja és ő a mindene.
Én meg gyülölöm azért amit és ahogyan tett.
Nagyon nehéz de muszály felálni a gyerek az első,neki csak a nevetés és boldogság jár.Probálom magamat is rendbehozni lekileg POKOLI NEHÉZ.Mikor nem lát senki és a manó is alszik néha kibukok,igaz egyre ritkábban.De azt mondogatom magamnak erösnek kell legyél mert ha most nem rendezem magamban a dolgokat késöbb még nehezebb lesz!A gyerek elöbb utobb kérdezgetni fog az apjárol és akkor már indulatok nélkül kell beszéljek róla.
Neked is azt javaslom probálj meg lassan tovább lépni.tudom nehéz de muszály!
Áttudom érezni a bánatodat és nekem is fáj!
Bánt hogy az a MÁSIK NŐ ilyen kegyetlen hogy elveszi a párotokat és a kicsik apját csak mert neki viszket odalenn.Más dolga nincs.
Első Férjemmel, nálunk is jelentkezett a másik nő amikor 1 hós volt a kisbabánk. Valószínű a szexhiánya miatt.
Visszahódítottam,mindent megtettem,hogy velünk maradjon.
Tovább éltünk boldogan 10 évet amikor én elhagytam :-(
Második férjemmel is ugyanígy jártam,amikor pár hetes volt a kisfiunk jelentkezett egy "másik nő" aki a 14 éves
távoli unokahugom volt.Férjem 30 éves.De a lányka provokálta,járt utána a férjem is észrevette és szólt nekem is és a lányka anyjának is!
De nekem nagyon rossz volt mert összejártunk a szüleivel és bennem volt a félsz és az ideg.
Még ez is sok nehézséget okozott.De nem engedtem el a férjem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!