Hogy vettétek észre, hogy nem fáj a babátok pocija?

Nem sírt már úgy és nem húzogatta úgy a lábát. Bár sokáig nyugtalanul aludt még.

Rácsodálkozva, hogy jé, már három napja nyugi van.

nem sírt és nem feszítette magát.

Elmesélek egy kicsit muris történetet ezzel kapcsolatban.Két fiam van,ikrek.Az egyikük 3 hós koráig hasfájós volt,mindig estére jött ki rajta,gyakorlatilag minden áldott esténk 8-10 ig azzal telt h torkaszakadtából üvölt a gyerek,hoztuk vittük ki-be a kiságyából.A másik fiam szépen csendesen hallgatta ezt az üvöltést pár percig,majd nyugisan bealudt,vele többet nem volt gond azon a napon.3 hós korában a hasfájós fiam egy szép este,lefekvés után (egyik napról a másikra),nem kezdett el üvölteni,hanem bealudt szépen,ahogyan kell.Meg voltunk döbbenve..Hanem a másik baba!No,ő rázendített becsülettel,hogy mi ez a nagy csend itt kérem,nehogy már így kelljen elaludnia!Azt gondoltuk,h úgy van vele,hogy most rajta a sor,hogy őt babusgassuk végre,ő legyen kint nálunk.3 napig csinálta ezt,azóta mindketten elalszanak pár perc alatt,csendben.Hihetetlen volt,hogy ennyire hirtelen történt minden,és persze nagy könnyebbség:)

Én úgy,hogy teljesen puha lett a kis hasa,nem feszítették a szelek.Ha ráteszed a füled és meghallgatod lehet hallani hogy nem olyan heves a bélmozgása.Emellett sokkal nyugodtaban evett,nem sírt annyit,és egész éjszakát átaludta már 2 hónaposan!