Nem tervezett, váratlan terhesség esetén lehetséges a boldog gyerekkor, boldog család?

Az első direkt egyszavas választ ad egy ilyen terjedelmű és igencsak megbeszélhető témára, azaz pont most tartja be nagy büszkén a szabályzatot, amikor a kérdező láthatóan beszélgetni szeretne.

Ezzel direkt idegesíti a kérdezőt. Biztos élvezi is, ma már nem is kell több élvezet neki.

Kérdező, ne félj. A baba mindig a legjobb időben jön. Össze fogtok kovácsolódni, ha mindkettőtökben megvan a szeretet és az akarat. Ha mindenki ésszel tervezett gyerek lenne, feleennyien se lennénk.

Ne aggódj, rendben lesz.

Azt, hogy milyen lesz hármasban a babával, nyugi, senki sem tudja 🙂. Vannak elképzelések róla, de igazán majd akkor rudjátok meg, ha ott lesz. Tudatosnak látszol, szóval akkora probléma nem lesz ezen a téren, talán picit próbálj nem görcsölni előre rajta. Sokminden akkor fog alakulni, amikor ott lesz és az adott életszakaszban vagytok.

A kapcsolatotok: próbáljatok minél többet beszélni/beszélgetni. Arról is, hogy valószínűleg lesznek hullámvölgyek, lesztek fáradtak, kialvatlanok és ugye a hormonok sem épp a barátai egy friss anyának 🙈. De! Sokat segít a nyílt kommunikáció, akkor is, ha összekaptok esetleg picit. De több éves kapcsolatban is ugyan ez lemegy, mivel sose éltetek elötte egy kisbabával. Sokmindent borít a baba születése, rajtatok múlik, mennyire tudtok "egy csatatban" dolgozni. Beszélgessetek és ne stresszeld azért túl ezt! Mert sokminden úgyis csak akkor derül ki, amikor már ott lesztek. Boldog babavárást 🙂

Nézd, mindent nem lehet egyszerre akarni és megkapni senkinek, annak sem aki tervez és annak sem, aki nem.

Azért mert dolgoznál pár évet, még valószínűleg nem jutnál olyan helyzetbe, hogy ne legyen semmilyen kötöttség. Ha a munkakör olyan, jó eséllyel évtizedekig az előrehaladásoddal együtt nő a felelősség. Ha ilyen munkád/hivatásod van, akkor úgyis megbeszélésekre (bármire) fogsz rohangászni, otthon készülsz szabadidődben, továbbképződsz stb. Ez azért nem összeegyeztethetetlen a boldog élettel.

Ha egyáltalán nem akarsz kimerülni a munkában és felelősséget hazavinni, akkor olyan munkakört válassz.

A gyerek bölcsibe adása is sokmindentől függ, de megint ott tartasz, hogy vagy anyagilag vagy a "karrier" miatt is be kellhet adni, vagy egyik sem kell mert elég a párod jövedelme és a gyes, és bevallalsz még egy kiesést.

Nagyon sokféle módon és átmenettel lehet szervezni az életet, és annak is bőven van előnye, ha a nagyobb munkafeladatok már nem a gyerekek kiskorára esnek.

Az is kérdés, mikor vállalsz második gyereket ha egyáltalán, milyen segítséged, háztartásod van stb

A párkapcsolatra nem tudok mit mondani, az vagy kibírja a kisgyerekes éveket vagy nem. Átmenetileg nyilván nem lehet akkor páréletet élni, de ez megint 5 év múlva is igaz lenne.

Szóval igen, persze, majd meglátod, hogyan alakul és ahhoz szervezed az életet.

Hát ezek a kételyek szerintem mindenkiben benne vannak kb.

Egy kapcsolatot valóban megtud viselni egy baba érkezése, méghozzá nagyon. El kell fogadni és tenni ellene amennyit lehet.

Én pont úgy csináltam, ahogy te akartad. Karriert építettem, majd 31 és 34 évesen szültem. De nem értem hogy függ ez össze a gyerek programjaival, hiszen szándékomban áll utánuk is dolgozni. Az, hogy táncfellépés alatt mi jár a fejemben, az rajtam múlik és nem a munkámon, meg azon, hogy hány megbeszélésem lesz másnap. Megbeszélés volt a gyerekek előtt is és reméljük utána is lesz. Amiért én így akartam az az, hogy legyen saját egzisztenciám. Ha bármi történne, én megálljak a lábamon egyedül is a gyerekekkel. És itt nem feltétlenül válást kell belefantáziálni, sosem tudhatjuk melyik az utolsó napunk sajnos. Lehet erre azt mondani, hogy nem lehet úgy élni, hogy ilyenek vannak az ember fejében, de nekem a tudatos tervezés fontos. És ha legalább azt megtudom tervezni, hogy egy tragédia mellett anyagilag ne legyünk bajban (vagy a férjem ne legyen a gyerekekkel), akkor legalább azt megteszem.

Az, hogy 2 évesen ne kelljen bölcsibe adnod a gyereket, hogy legyen mit ennetek, nem rajtad múlik, hanem a párod keresetén. Sokan nem azért mennek vissza dolgozni ilyenkor már, mert éhen halnának, hanem mert mentálisan igényük van rá, ahogy egyébként a gyereknek is jót tesz a gyerek társaság. Nem mindig minden helyzetben, de összességében ezt így téves gondolatnak tartom a fejedben.

A vesztegetés nem jó alap a gyermeknevelésben. Egyszercsak átfordul abba, hogy "mit kapok, ha megcsinálom?" De az a jó ezekben, hogy elég gyorsan tükröt mutatnak a gyerekek és rájössz, hogy mi ment félre. Szerencsés esetben még lehet korrigálni.

Alapvetően az, hogy félelmeid vannak, tök oké. Az ember fél az újtól, pláne ha nem is tervezte. Hogy tele vagy kételyekkel, az is normális, szerintem tervezett gyerekkel is így van ez a legtöbbeknél. :)