Szoktátok megkérni anyósékat/sógorékat, hogy egy tárgyat másképp nevezzen meg a babátok előtt, mert ti is úgy használjátok?

Nálunk a 15 hónapos kislány a macska kb 5 becenevét is felismeri, mert én is mikor hogy mondom. Másra sem szólok rá ilyen miatt. Ebben a korban ragad rájuk nagyon minden, egy szót használsz 2x, legközelebb érteni fogja. Szóval felesleges igzulni ezen.

Egyébként kb 8 hónapos korában még van is ennek értelme, akkor nálunk is mindig "cica" volt a macska.

Aztán majd csodálkozol, ha az óvodában nem érti mit mondanak neki... inkább örülni kéne neki, hogy ezáltal is bővül a szókincse.

Az én anyósom meg horvátul beszél a fiamhoz, nem is értem, de nem zavar.

Ezzel csak felesleges feszültséget generálsz a családban, ráadásul a gyereknek sem kifejezetten tesz jót - sem az, hogy mindent csak egy féle módon lehet hívni, sem az, hogy köztetek ellentét van egy ilyen pitiáner dolog miatt.

Sok szavunk van mindenre, de valahogy senki nem zavarodott össze egy életre attól, hogy most akkor az cica vagy macska vagy Cirmike. Megtanulja ő is, hogy a cica és a macska minden ilyen állat összefoglaló neve, a Cirmike meg csak a ti macskátok. Minden gyerek így nő fel. És az sem ilyen baj ilyen piciknél ha, ha minden macskára azt mondják, hogy Cirmi, meg még esetleg a kisebb kutyákra is. Mondod neki, hogy kutya, aztán ő rámondja megint, hogy Cirmi, de mire érettségizni megy, már nem fogja keverni a tacskót a Cirmivel. A beszéd fejlődés ilyen, minden gyerek ezen megy keresztül, így tanulnak.

Na a mi rokonságunkban bajna lennétek, mikor a dédi azt mondja a fiamnak, hogy "vigyázzál a víznél, mert megcsíp a szakadék".

Szakadék=darázs 😅