Aki újszülöttkortól hordozta a babáját annak később könnyebb volt vele?

Többet adsz neki, mint akinél ez nincs meg az ilyenfajta igény kielégítés. De ez csak egy tégla az alapból. Ettől nem lesz kevésbé hisztis a dackorszak alatt, max neked lehet könnyebb hogy már van egy olyan mindseted, hogy pörgeted a fejedben a megoldásokat, jobban rá vagy hangolódva a válaszkész eszközökre. De mindezektől függetlenül lehet még nehéz a dackorszak.

Nem hordoztam, mert azt pont nem viselte el, de egyebkent reggeltol estig kezben/testkontaktban volt, abban is aludt. Hat nem lett kevesbe hisztis, sot.

Nem tudom, milyen lenne, ha nem hordoztam volna :) De szerintem a dackorszakban inkább a gyerek temperamentuma, a te eszköztárad, a következetesség, egyértelmű szabályok többet számít, mint a hordozás a korai szakaszban. Amúgy a szeparációs szorongáson biztosan segít, ha tudod hordozni, mert pont azt az igényt elégíted ki, amire szüksége van, de szerintem ez inkább a mindennapokban segítség. Két gyerekem van, mindkettejüket hurcizom/hurciztam, igény szerint szopiztak/szopizik, de mivel más személyiségek, ezért nem pont ugyanúgy élik meg ők sem és nyilván mi szülők sem a nehezebb időszakokat. Amúgy szerintem az mindenképp jó, hogy a gyerek bízik benned, közel érzi magát hozzád, először fizikailag, utána ebből kifolyólag érzelmileg is, ez szerintem a dackorszakban is és majd a kamaszkorban is egy hatalmas előny lesz. De attól még nem hinném, hogy varázsszer, amitől mágikusan könnyűvé is válik a dolog :D

Nem befolyásolja a dolgot, nem ezen múlik. Hogy milyen lesz a természete, már fogantatáskor elől. A dackorszak meg teljesen normális, a fejlődés része, nem lehet kikerülni.

Szeparációs szorongás kb. kimaradt, mert mindig velem volt. Dackorszak rémálom volt.