Mivel jatszik/ jatszott a 10-11 honapos babad?

A kisfiam az autókat, más kerekes játékokat tologatott ennyi idősen. Meg most is (1 éves múlt).

Meg ami nagy kedvence, egy ilyenhez hasonló bizgentyű:

[link]

Szia, az én babám nagyon szerette az építőkockákat. Rágta, dobálta. Van ilyen műanyag építőkoxkánk, színes, mintás.

Imádta püfölji, gurítani a fittlabdát.

Szerette a hintáit, van egy adamo jellegü, meg egy ilyen hernyó formájú hintaló helyettesítő. Annak a hernyó része puha anyag, vannak rajta lifegő részek, azokat rágcsálta.

Ebben a korban jött rá, hogy hogyan kell a kislabdákat belehelyezni a labdacsúszdába. Nem tudom mi a neve, de ilyen körkörös csúszda, aminek a tetejére golyót kell tenni és legurul.

A montesszori tornyot is ebben a korban kezdte rendeltetésszerűen használni, és már nem csak leszedegette a karikákat, hanem próbálta feltenni is őket.

A lufik örök slágerek voltak, de még most is azok.

Illetve a keménylapos könyveket nagyon szerette. A játékos polcán mindig vannak könyvek és azokat fél órán át volt képes lapozgatni.

Meg vastag hajgumikat és ezeket a telefonzsinor szerű hajgumikat szerette pakolgatni egyik dobozból a másikba.

Illetve a golyóvezető is sokáig lekötötte.

Mist 1 éves, most imádja az összes felsorolt játékot.

"A lufik örök slágerek voltak, de még most is azok."

[link]

Igen, tudom, sajnálatos eset, hogy elhunyt egy kisbaba.

De ennyi erővel könyvet sem adok a kezébe, mert megrágja a lapját, lenyeli és megfullad.

Nem adok neki darabos ételt, mert megfullad, nem engedem a kádban jászani, mert megfullad, nem hagyom magára amikor alszik, mert megfullad, nem teszem le a kertbe, mert felszed valamit és megfullad, nem hagyom a kutyával, macskával játszani, mert benyeli a szőrt és megfullad, úgy egyáltalán nem teszem le a karjaim közül és burokba zárom... tényleg sajnálom azt a kisgyereket, a családját is, de attól még nem fogom kitiltani a lufikat az életünkből. Az ő esetük intő példa, hogy mire figyeljünk oda szülőként, ha esetleg egy hasonló eset előfordulása meg sem fordult volna a fejünkben.

De nem lehet úgy élni, hogy egy tragédia beárnyékolja az életünket.

Ésszel kell mindent engedni, ha nem vagyok jelen, a lufikat elrakom, éppen a fulladás elkerülése miatt, mert rágta már ki. Ha kidurran, kuka.

De ha együtt vagyunk, akkor igenis dobáljuk, nyúzzuk a lufikat, mert szereti. Már nem rágcsálja, mert megtanulta, hogy ha kidurran, akkor nincs több lufi.