Bántja a kutyat, mit tegyek?

Ne csak az legyen hogy nem szabad, hanem mond neki azt is hogy szabad. Mármint ha valamit nem szabad persze mond neki hogy ezt nem szabad, de nézd ezt szabad csinálni.

Vagy tudod ez fáj neki, és akkor mondasz valami olyat neki ami neki is fájt és tudja hogy rossz.

Bábozzatok vele mit szabad mit nem.

A nem mellett legyen olyan is amit lehet, úgy azért kellemesebb emlékként marad meg és talán jobban elfogadja.

Kicsit hagyd hogy tudjon önálló lenni, úgy könnyebben átlendül a dacos korszakon.

Nálunk csak macskák vannak. Én erélyesen rászólok, ha olyat csinálna, amit nem szabad. Így is volt, hogy megkarmolta a macska.

Kutyánál még jobban oda kell figyelnetek, mivel ő nagyobb kárt tud tenni benne.

"Vagy tudod ez fáj neki, és akkor mondasz valami olyat neki ami neki is fájt és tudja hogy rossz."

Egy 19 hónapos még nem tud empatizálni.

De ha azt mondod, hogy tudod ez fáj neki, inkább csináljuk ezt meg ezt vele" az segíthet. Viszont ha tényleg határt feszeget, akkor kivenném a szituból. Pl kivinném a szobából és/vagy a kutyát küldeném máshova (nálunk van karám, ahova el tudom zárni vagy kiküldeném az udvarra) és megmondanám, hogy ez azért van, mert a mi családunkban nem bánunk így az állatokkal.

Plusz ölelgetni csak módjával, figyelve a kutya jelzéseit. Ugyanis az ölelés a kutyáknak totálisan mást jelent mint az embernek. Konkrétan ledominálod vele a kutyát. Ezt valamelyik hagyja, de olyan is van, amelyik (okkal) odakap, aztán meg megy a pislogás.

Nálunk a macskára akar néha ráütni. Pontosan tudja, mert hatmilliószor elpofáztam, hogy simogatni szabad csak, mutattam hogy, meg is tudja csinálni, nagyon szépen tudja simogatni, aztán történik valami és gondol egyet és ütni akar. 2 éves... Már kapott direkt püfölhető plüssöket, de nem az a pláne. Egy percre nem hagyhatom őket egyedül.

Nálunk lettek a cicának kialakítva biztonságos helyek, ott tud aludni, úgy, hogy nem éri el. Gondolom egyszer majd kinövi. Addig még további 3 milliárd alkalommal közbelépek és fizikailag megakadályozom, hogy bántsa.

Nekünk macskánk van, a kislányom 21 hónapos. Neki most az a sláger, hogy próbálja felvenni és hurcolászná, de nem engedjük. Szerintem az, hogy napi egyszer rá kell szólni, nem nagy ár azért cserébe, hogy kisállattal nőhet fel. Nekem legalábbis olyan jó nézni őket, ahogy egészen baba korától közeledtek egymáshoz. Sosem különítettük el őket. Megtanultuk, hogyha a cica a búvóhelyén van, oda nem megyünk utána, ő ott most pihen. És bizony a macska maga is megoldja, mert ha rúlfeszíti a húrt, ő karmokkal is odacsap. Talán kétszer volt rá példa, nyomok nélkül, de a kislányomban mély nyomot hagyott. :) Azóta mindig megtudjuk beszélni, hogy nem szabad, meg fogja megint karmolni... Helyette együtt megsimogatjuk a nyakát, amit imát, bújik, nyújtja felé, ez a lánykámnak is nagyon tetszik, így elégedetten magára hagyja fél perc múlva.

Szóval én is azt javaslom, hogy határozottan rá kell szólni, hogy nem szabad, megakadályozni, hogy bántsa és felajánlani, hogy "nézd csak, inkább csináljuk ezt, nézd mennyire szereti". Nálunk ez mostmár nagyon gyorsan megoldást hoz. Nem mondom, hogy sosem jut eszébe egyéb hülyeség, de néhány alkalom után megszokta érteni, hogy ezt nem lehet.

Egyébként egynap 186-szor szólok rá valamiért. Elfér, hogy ebből 1-2 a macska miatt van. :D