Kólika a babánál?

1. 2 hetesen kezdodott, kb 12 hetes korig.

2. Fajdalmas uvoltes, siras, amin semmi nem segitett, kb este 8tol ejfelig, ha mazlim volt csak 10ig. 6 korul mar kezdodott enyhe sirassal, nyugosseggel, 8ra bedurvult.

3. Azt hiszem 4 dolog segitett:

- az ido, de ez elcsepelt es nem is szeretem ezt mondani

- idonkent a szelcso, de neha az sem

- a deveny torna, amin kiderult h izomfeszesseg van a hasaban. Viszont ide mar csak a 12. het utan jutottunk el, amikor a kolikas hasfajast felvaltotta az, h azert fajt a hasa, mert nem jott ki a szeklet, csak szelcsovel. Siman el tudom kepzelni, h a kolikahoz is koze volt, de ez csak talalgatas.

- ha olyan pozokban tartottam, ami segitett neki, azaz vagy a labat felemelve, vagy a vallamon ringatva. Persze ezek csak par perc enyhulest hoztak neki.

Ami nem segitett: semmilyen csepp, biogaia, espumisan es tarsai. Mint halottnak a csok…

Mindez az elso gyereknel volt, idegileg, fizikailag es lelkileg is kegyetlen volt. Egyutt sirt a csalad, es folyamatosan azt mondogattam a ferjemnek h lehetetlen h ez normalis legyen, es miert nem lehet egy babanak fajdalomcsillapitot adni, amikor latszik h szenved, faj neki… ejfelkor mar nem tudtam h a baba vagy en aludtam-e el hamarabb konnyek kozt, egymas kezet fogva.

A masodik gyereknel gyomorgorccsel vartam minden ejszakat 2 hetes koratol, de megusztuk. Amire jobban figyeltem vele, az a szoptatas, nem az volt az azonnali instant megoldasom minden sirasra, igy nem kerult fél-1 orankent cicire. Erdekesseg, h ha delutan megis ilyen gyakran cicire raktam, akkor este hasfajos tuneteket produkalt, igy nagyon odafigyeltem h minimum 2 ora elteljen 2 szopi kozott, mivel lattam osszefuggest a szopik gyakorisaga es a hasfajas kozott.

Oriasi oleles es kitartast kivanok minden teren!

Nálunk 3 hetes kora körül kezdődött, most 11 hetes és most kezd jobb lenni. A progi du. 6tól este 10ig kb folyamatos sírás, lábát húzogatja, látszik, hogy a pocak fáj. Most már nem minden nap van ez és akkor is 1,5-2 óra max, de sokszor szerintem az már inkább a fáradtságtól.

Ami segített: Infacol, ritkán szélcső, alkaron hasaltatás, rezgős pihenőszék és Adamo hinta. De durvább napokon sajnos semmi. Az első hét nagyon kemény idegileg, de aztán ahogy elfogadod, hogy ez van, és minden este erre készülsz, úgy könnyebb lesz és hozzászoksz. Kitartást!

Kb 1 hónaposan kezdődött és 5 hónaposan múlt el teljesen. Nagyon elhúzódott, a végére azért enyhült...

Semmilyen csepp, szélcső nem segített. Egyedül a rendszeres tornáztatással pukiztatás és a hordozás enyhített valamennyit.

Illetve utólag olvastam valamelyik fájdalomcsillapítón hogy arra is lehet adni, nekem ez eszembe se jutott. De nyilván minden nap 5 hónapon keresztül amúgy se adhattam volna.

Nehéz volt, de elmúlt.

Kitartást kívánok, el fog múlni.

Kitartást

Mikor kezdődött? Gyakorlatilag születése után másnap. Tartott kb két és fél,de inkább három hónapig.

Egész éjjel üvöltött. Este nyolc körül kezdődött,kb reggel hatig. Minden áldott nap. Mai napig nem tudom hogy éltem túl,mert segitsegem nem volt, a férjem kívül,de mivel valakinek pénzt is kell keresnie,hamar egyedül maradtam az ejszakazasra (én kértem,mert nem engedhetjük meg magunknak hogy a férjem zombiként menjen be dolgozni). Nem tudom hogyan bírtam. Semmi az ég világon nem segített,éjszakákon keresztül rajtam sírt. Egyszer csak elmúlt. Nem egyik napról a másikra,de kb két és fél és három hónapos kora között két hét alatt. Most egy éves,élénk,érdeklődő,nyugodt baba,de én vagy tíz évet oregedtem azalatt. Most sem alusszuk még át az éjszakát,sírni már nem sír régóta,de sokat ébred, így egyelőre jobb ejszakakon még mindig öt,max hat órát alszom két három részletben. Úgyhogy egyelőre még várom az időt,mikor lesz legalább emberi az ejszakank

Halvány lila dunsztom nincs mit csinálnék ha a második is ilyen lenne (nem biztos,hogy lesz). Az elsővel megvolt az,hogy a nappali alvasai alatt én is elájultam,ami a világot megváltani kevés volt,de a kórháztól megmentett (mivel nappal gyakorlatilag az első pár hónapban evett meg aludt,de amint felébredt, ordított). Nem tudom,mit tudnék máshogy csinálni,de legalább a tudat meglenne,hogy el fog múlni.

Ja és vittük devenyhez,gyerek orvoshoz,stb de minden rendben volt vele. 38+3-ra született,természetes úton. Egy négy gyerekes anya mondta hogy ez ilyen,van akik kikapja a full szopó kártyát,idegrendszeri éretlenség,elmulik. Ő azt javasolta,hagyjam sírni éjszakánként,mert el fog múlni,de az anyának,azaz nekem is pihenni kell. Nem volt szívem sírni hagyni,de az emberi hangnem,hogy végre nem azt kaptam,hogy te akartad,old meg,ne nyavajogj,nem tudtad hogy ez ilyen? ("Kedves" anyósom), az orvosok közönye ( nem látták,hogy éppen összeesni készülök..) után nagyon jól esett az az empátia amit tőle kaptam.

# 6. Vagyok