Minden babanal jelentkezik a szeparacios szorongas?

Lehet, hogy már túl is vagytok. :o)

Nagyobbik lányom hat hónapos volt, amikor kb. két héten át nyöszörgött, ha kimentem a szobából, aztán amikor visszajöttem, abba hagyta...

Második lányomnál semmi ilyet nem tapasztaltam, már 14 hónapos. (Pedig 10 hónapos korában 3 hétig kórházba kellett járnom kezelésre, így napi 6-7 órát távol voltam. Akkoriban persze "tapadt rám", amikor haza érkeztem, de szerintem ez normális.)

Ez tudományosan nincs megalapozva, de szerintem azoknál a babáknál erősebb ez, akiket újszülött koruktól soha egy percre sem hagy egyedül az anyukájuk.

Azt lefelejtettem, hogy itt gyakorlatilag arról van szó, hogy a babának rá kell jönnie, hogy attól, hogy nem látja a mamát, az még "nem szűnt meg létezni", és nem tűnt el örökre, mert mindig vissza jön.

Ezt pedig követi az, amikor szerintem még mindig a szep. szorongásról szoktunk beszélni, amikor már érti, hogy a mama visszajön, csak éppen nem akarja/szeretné, hogy elmenjen.

első

És még annyival kiegészíteném az első írásomat, hogy nem tartom rossznak, ha a kezdeti időben anya és gyermeke szinte "összenőnek", csak én nem tartottam a magunk számára ezt kivitelezhetőnek...

mindenkinél előjön, ui. mindenki rájön arra, hogy nem azonos az anyukájával, ki előbb ki később. és ki jobban, ki kevésbé jobban viseli. amúgy aki azt írja, hogy függ attól is, hogy mennyit vigyáz más is a babára kicsi korától kezdve, ez nem hülyeség, és tudományosan bizonyított. :) de ezen kívül vannak még egyéb tényezők is. pl. a gyerek karaktere, egy érzékenyebb babát jobban megvisel, meg vannak egyéb faktorok is.

nálunk nagyon durva volt.......4 (!) hósan kezdődött, és kb. másfél éves koráig tartott az erős szakasz. beszéltem ezügyben egy gógypedagógussal, mert már a hajam is égnek állt tőle, és reménytelennek tűnt, hogy valaha is elmúlik, és ő azt mondta, hogy minél előbb kezdődik, annál tovább tart, mega fenti okosságokat is ő osztotta meg velem. :)))

most már csak annyiban jelentkezik, hogy ha egy vadidegen belehajol a képébe, és elkezd neki gügyögni hogy jajjjj így meg úgy, akkor egyből görbül a szája, és sírni kezd, és vegyem fel. de pl. ha viszonylag közömbösen kezdenek vele kapcsolatot, mondjuk nem hajolnak oda az arcához és csak odavetőleg megjegyzik, hogy de szép a csizmád! akkor azzal már semmi baja, ilynekor van hogy elkezdi mutoatni más dolgait is egyből. :)) vagy ha bemegyünk vhova ahol idegen van, nem ilyen hogy posta, vagy stb, mert ezekkel semmi baja, hanem mondjuk az orvoshoz, és cska 1 valaki van, és az kezdeményezne vele kapcsolatot, akkor elrejti az arcát , belém kapaszkodik stb. vagy múltkor taxival mentüónk, és megijedt a taxisofőrtől, emg nem értette, hogy miért nem a saját autónkkal megyünk stb. akkor volt parádé....de most már ilyenkor hamar lecsillapszik, és már el tudom neki előre mondani, hogy mi fog történni, és olyankor nincs már baj...szóval szép lassan eltűnik ez az egész, csak nagyon lassan, legalábbis nálunk! nálunk annyi igaz, hogy mi a rokonainktól, barátainktól 400 km-re lakunk, és hát nem nagyon lát rajtam kívül embert na meg az apján kívül, ill. most már nyáron jobb volt, mert mentünk sokat a játszóra, és ott tapasztalhatta, hogy a kutya nem bántja, és nem is vele vannak elfoglalva. :) Meg összehaverkodtunk egy másik anyukával meg a kisfiával. velük már puszipajtás. :)

szóval nem lehet ezt előre tudni, de ha alapól nyugis, barátságos a kicsid, és eddig nem jelentkezett, akkor lehet hogy könnyen megússzátok majd.

bocsi ha hosszú volt.

ja , az enyém kerek 22 hónapos ma.

egyik válaszolónak: az hogy 1 éves korig nem jött ki, abszolút nem jeletni, hogy nem elsz! a barátnőmenk most lesz 14 hónapos a kisfia, és most jött ki nála!

Azért lehet nem kéne csak úgy sutba vágni a pszichológusokat, lehet, hogy nem olyan hülyék!