Miért nem örül a kisfiam az apjának? Hogyan "szerettesse" meg magát a fiával?
Nálunk is kb. ez a helyzet. Nekem 14 hós a lányom. Hallja, hogy jön valaki, kíváncsian várja, ki az, jön fel apa a lépcsőn, örül, elindul felé, majd megáll, inkább visszafordul. Ha felemeli, elkezdi föl-le lengetni, az tetszik neki, aztán megpuszilgatja, az már nem, jönne egyből hozzám. Neki sokkal több erőfeszítésbe kerül lekötnie, még én pl. zuhanyzok, vagy tevékenykedek a konyhában. A lányom valószínű féltékeny is az apjára, mert ha apa ölelget, jön oda, sír, és tolja el az apját, mintha azt akarná mondani, hogy anya csak az enyém.
Próbál apa olyanokat játszani vele, amit én nem, mesél neki hatalmas beleéléssel, azt nagyon szereti pl.
Reméljük csak változik a helyzet.
Kisebb korában mennyire vette ki az apuka a gyereknevelésből a részét? Mennyit foglalkozott a babával?
Mert ha keveset, akkor bizony nem fog ripsz ropsz megváltozni a baba hozzáállása. Elfogadta, hogy az apja csak van és nem érti miért akarja most "macerálni". Vagy keményebben beszélt vele stb, ezt nehéz megváltoztatni, de feladni nem szabad. Az anya a biztos pont az életében, de apukára is szüksége van.
Én viszont kicsit a szívem mélyén féltékeny vagyok "apuka apucika"-ra :) 16 hónapos lányom istenként imádja az apját és ha hazajön én le vagyok ejtve... :(
16.27-es vagyok, utolsó elvileg.
Hát igen...sok apuka van így. :( Amíg kicsi néz értetlenül, hogy mit kezdjen vele, aztán amikor már van egy kis értelem a gyerkőcben elvárja! hogy a kicsi odalegyen érte.
A hozzászólásaim nyugodtan mutasd meg neki. Mert javaslom, hogy NE adja fel! Játszatok először hármasban, aztán szépen fokozatosan hagyd őket magukra. S ne legyen olyan, hogy ő most fáradt, nem ér rá stb. Minden nap foglalkozzon egy kicsit vele, majd egyre többet.
Én a férjem rendesen "befogtam" mondjuk imádta a lányát születésétől fogva. Teljes egészében kivette a részét és nem tartom papucsnak emiatt, hanem büszke vagyok rá! Mivel bokatörés miatt ágyhoz voltam kötve hosszú időre a még pelenkás kislányt el tudja látni.
Most meg már :) nyílik az ajtó rohan, hogy apuka apucika apuka...onnantól én mintha nem is léteznék...hát nem tudom sírjak vagy örüljek.
Kedves utolsó!
Én nagyon szeretnék a helyedben lenni:)
Igen, ezt megfogom mutatni apának, és ma elbeszélgetek vele erről. Mert nekem is szükségem lenne arra, hogy egy kicsit magamra is legyen időm, ne csak mindig velem legyen a gyerek. Meg nagyon rossz látni, hogy apához nem is kötődik a gyerek, de apa is tudja, hogy ez az ő hibája. egyébként nagyon szereti a fiát, aki most 17 hónapos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!