Most lett fél éves a kisbabám, ti mit éreztetek amikor fél éves lett a babátok?

Nem tudom ez annyira fura érzés bennem. Egyszerre érzem hogy nagyon gyorsan megy az idő máskor meg hogy alig. Négy hónapos most. Viszont mindig mindenki azt mondja hogy jaj míg pici addig olyan csodálatos. Hát... én nem így érzem sokszor, én inkább azt várom ha már megy és egyre több dolgot ért majd meg, ha már lehet vele menni majd kirándulni, mesét olvasni neki stb.

Ugyanakkor ez S kis törpe kor meg tele van édes pillanatokkal de közben sokszor úgy érzem nem bírom 😅 rettentő ambivalens

Jaj de jó olvasni ezeket a válaszokat! Azt hittem, én vagyok az egyedüli, de én a gyerkőc fel éves korában a frusztráció és fáradság csúcspontján voltam! Éjjel 8szor ébredt, szoptatás után ha letettem, újra megebredt, mire visszaaludtam volna, megint ébren volt...

.. Akkor kezdett javulni az egész, mikor fel éves korában úgy határoztam, hogy bekoltozok a gyerekszobába és attól fogva együtt alszunk a gyerkőccel, aztán szerencsére 6,5 hónaposan megtanult mászni és egyre jobb lett minden, tényleg minden hónappal könnyebb, 9 hónapos korától pedig élvezhető is az anyaság, most 15honapos és már igazi csapatjatekos, jó fej kiskrapek és végre éjjel is jól alszik.

Egyébként én már 3 hetes korában szomorúan konstatáltam, hogy már soha nem lesz olyan pici mint akkor 😃 de attól eltekintve, hogy nagyon cuki volt, kemény időszak volt számomra nagyon, pedig teljesen normál igényű baba volt.

Én készítettem magunkról képet amikor 1 hetes, 1 hónapos és 6 hónapos korában tartom a karomban... döbbenetes :)

Most lesz 8 hónapos.

De hihetetlen, hogy az a törékeny picurka emberkezdemény most össze-vissza vetődik a lakásban, kifókázik utánam a konyhába, megismer minket, vigyorog, huncutkódik.

Az én kisfiam is egy tankönyv szerinti baba, egészen pici korától letudtam tenni a földre nézelődni, amíg főztem, vasaltam vagy akármi.

De most amíg főzök, takarítok, teszek-veszek addig számtalanszor levadássza a lábam, figyelnem kell hová lépek, mit ejtek le, mert MINDENHOL ott van :)

Nekem nagyon jó volt az újszülőttkor időszaka is, szerettem.

Ugyanúgy éreztem, ahogy az egyes. Nagyon kemény babát kaptam, rengeteget sírtunk mindketten váltva. :) Számoltam a perceket, hogy teljenek. Az első 4 hónap mintha meg sem történt volna, az agyam teljesen álomszerűen idealizálja így utólag, de azért nem felejtem el, hogy túlélésért küzdöttem.

Na az első szülinapját már teljesen máshogy éltem meg. Nyeltem a könnyeimet rendesen aznap, meg a családi bulin is... Akkor realizálódott, hogy úristen hogy elrepült ez az egy év és annak ellenére hogy milyen borzasztóan nehéz volt és mennyire megváltozott az életünk, mennyire szeretem. Valamiért totál érzelgőssé tett, hogy a születésnapja a MI NAPUNK, egy éve mekkora melónk volt abban, hogy ő most itt van. Egy éve... hihetetlen. Amúgyis totál érzelgős lettem, mintha még mindig terhes lennék. Én leszek az, aki mostantól minden szülinapot, anyáknapját és egyebet végig bömböl. :)

A babaképek alapján nekem is sajdul a lelekem (most 17 hónapos), sokmindent máshogy csinálnék, de nem sírom vissza a az újszülött kort. Imádom, hogy már egy kis értelmes emberpalánta, akinek bontakozik ki a kis személyisége. Nagyon kíváncsivá tesz ki is ő valójában! :)

Másfél éves a fiam.

Alig vártam,hogy elteljen ez a másfél év.katasztrofa volt amíg kisbaba volt.

Az első három hónap szinte kiesett.

Azt sem tudom mi volt akkor,csak túléltem.

Aztán ahogy nőtt egyre jobb lett

Ezt a kérdést olvasva döbbentem rá,hogy bár vártam,hogy elmuljon az első egy év,most már legszívesebben megállítanam az időt

Belegondoltam,hogy nemsokára 2 éves lesz,aztán 3,4,5...Nem akarom,hogy felnojjon.El sem tudom képzelni,hogy az aranyos kis huncut mogyorómból egyszer nagyfiú válljon.

A lányom a tökéletes példa ,hogy szalad az idő

Nemrég még ovis volt,most már 10 éves lesz.Nemsokara felnő.Rossz belegondolni,és most el is érzékenyultem kicsit...🥹

11es vagyok

Bizony, kedves utolsó, én is így vagyok vele, most 15 hónapos a picur, de annyira édes, pedig az első fél évet nagyon nehezen éltem meg.... Ahogy nyílik az értelme napról napra, felfedez új dolgokat, ahogy ujjongani tud örömében, egyre több szót ismétel, és olyan kis ennivalóan huncut!

És bizony sokszor elcsodalkozom, hogy miért akar sok nő ezektől a csodás aprosagoktol hamarabb visszamenni dolgozni, azt érzem, hogy a társadalomban kezd luzer lenni az a nő, aki 3 évig otthon van.... Pedig gyorsan elroppen 10 év, és akkor majd az lesz, hogy anyja hagyjál, ne szólj bele, ciki vagy, ne fogd a kezem, ne nyiss be a szobámba...

Most viszont élvezem, ahogy reggel együtt lustizunk az ágyban, ahogy felebred és rögtön rám mosolyog, ölelkezünk, összebújunk... ☺️

17 én a lányommal is otthon voltam 3 évig,a fiamnal sem lesz másképp.

Imádom vele a napokat 😊

16