Ciki korai fejlesztésre járni?

Mi idegrendszeri problémák miatt jártunk, a fiam nagyon nehezen kezelte az ismeretlen szituációkat, leordított róla bárkinek, hogy másképp viselkedik, mint az átlag. De közben én tudtam a lelkem mélyén, hogy okos és normális gyerek, nem a tipikus eltéréseket produkálta, és emiatt nagyon nehéz volt mások belepofázást hallgatni, mert vagy elkönyvelték, hogy fogyatékos kis hlye, vagy legyintettek, hogy ezt meg majd kinövi úgyis. De végül iszonyú sokat fejlődött, még mindig félénk, de csak átlagosan, és nekem is jó volt, hogy szakemberek adtak tanácsot, mert magamtól nem hiszem, hogy eszembe jutottak volna a módszereik.

Olyan emberek mindig lesznek, akiknek nem tetszik, amit csinálsz, mert ezzel leginkább önön hiányosságaikra világítasz rá (hogy ők is többet foglalkozhattak volna a gyerekükkel), de attól még semmi ciki nincs abban, hogy a gyerekednek biztosítasz lehetőséget a fejlődésre.

Dehogy ciki. Max az anyósodékhoz hasonló emberek előtt de velük nem kell foglalkozni. Ők abban nőttek fel hogy pszichológushoz az őrültek járnak csak, az allergia kitalált betegség stb ezek saját valós példák sajnos.

Egyébként kiderült hogy a férjemet a pedagógusok még bő 20-25 évvel ezelőtt küldték kivizsgálásra, mert magatartásbeli problémai voltak, hiperaktiv gyanús vagy valami hasonló volt (tőlük hallottuk a sztorit és fogalmuk nincs), de apósom ismerőséhez vitték és nyomást gyakorolt rá az ismeretség által hogy ugye hogy semmi baja a gyerekemnek, így ezt állapították meg. Ezt a saját elbeszéléséből világosan ki lehetett érezni. Szóval ennyit a korábbi generációk mennyivel egészségesebbek voltak dumáról, csak földbe dugták a fejüket és lám papíron senki se volt beteg, se semmi.

Az én kisfiamnak is testszerte kötött izomzatot állapítottak meg kb. két hónapos korában, azóta járunk gyógytornára. Én sem örülök, de ez van, az biztos, hogy kárára nem válik, bár ha őszinte akarok lenni, szükségét se érzem igazán mostln. Már 8,5 hónapos, mászik, kiül, feláll, mindent időben csinált, kúszni mondjuk csak pár napig volt hajlandó, egyből váltott mászásra.

Én ehhez képest egyáltalán nem kúsztam, alig másztam, 7 hónaposan álltam, és senkit nem zavart abban az időben, sőt, anyukám szerint a kisfiam is feleslegesen nyúzom a tornával, hiszen nekem sincs semmi bajom. Bezzeg azt pl. nem hajlandó elfogadni, hogy akármennyit gyakorlok, nem tudok belejönni a vezetésbe :) (A nagyon enyhe diszlekszia, gerincferdülés és egyéb apróságok meg engem zavarnak, pedig valószínűleg mind ennek a szàmlájára írható...)

Szóval ne törődj senkivel, nem ciki a fejlesztés, de ha annak is érzed a fogalmatlan környezeted miatt, akkor is a gyermekedre gondolj, hogy vesztenivalód nincs, ha jártok, de ha nem foglalkozol vele, akár felnőttként is kiderülhet valami kellemetlenség, ami ilyen problémára vezethető vissza.