Ha sokmindenben nem értesz egyet anyósoddal, ráhagynád a gyereket vigyázni?
Anyósom az a tipikus, idegesítő anyós, aki szerinte tökéletesen nevelte fel a kisfiát, és ezért imád mindenbe belepofázni, hogy az unokája is ugyanilyen tökéletes legyen. De egy csomó mindenben nem értünk egyet.
Pl. amikor 6 hónappal szülés után elment a tejem, folyton azzal piszkált, hogy akkor mostmár ne adjak neki tápszert, hanem itt az ideje az összes étkezést szilárdra váltani és azóta is mindig nyavalyog, ha tápszert keverek a most 10 hónaposnak.
Szerinte túl sokat alszik a gyerek, (tényleg az átlagnál többször kevesebbet alszik, de a napi össz. alvása így is az átlag alsó határán van), és ha sírni kezd a lányom, hogy álmos, akkor nem akarja odaadni, mert szerinte csak unatkozik és játszani szeretne. Amikor ilyenkor 2 perc után torkaszakadtából visítani kezd, akkor viszont belátja, hogy lehet, hogy álmos, de ilyenkor már sokkal nehezebb elaltatni a gyereket, és mindig én szoktam ezt csinálni, nem ő.
Anyósom szerint egy okos babának nem kell cumi, úgyhogy rendszeresen cukkolja azzal a gyereket, hogy kiveszi a szájából, olyan magasra emeli, hogy ne érje el, és vigyorog az arcába, amikor a lányom nyöszörögve próbálja elérni, hogy nem kell ez egy ilyen okos kislánynak.
Ezer ilyen példa van, de a lényeg, hogy összességében nem tesz kárt a gyerekben, de én nem tudom jó érzéssel ráhagyni a babám. Viszont most nagyon nyüstöl, hogy menjünk el a férjemmel kettesben, majd ő vigyáz a babára. A férjem is menne, én is, de nagyon nem akarom ráhagyni a gyereket, mert nem bízom benne. 15 percre lennénk a háztól, bármikor haza tudnánk ugrani, de szerintem nem szólna, ha üvöltene a gyerekek, mert szerinte ő is tökéletesen el tudja látni. Szerintetek túl aggódom? Ti ráhagynátok a gyereketeket?
Először is ne haragudj amit írni fogok.
Másodszor ha ezeket az én anyósom csinálná reflexből pofannyomnam (nem is értem te hogy bőröd ezt szó nélkül)
Haadszor pedig nem bíznám rá a gyerekemet.
Nem hagynám olyanra,aki nem tartja tiszteletben az elveink és ez a sajátomra is vonatkozik. Ha én elmegyek a rokon gyerekeihez vagy vigyáztam rájuk,amit megbeszéltünk ahhoz tartottam magam. Nálunk tejfehérje allergiája van a lányomnak,ennek ellenére átbeszéltük ezerszer mit lehet,mit nem és még is hozza és már nyitja ki a joghurtos tejes bébiételt anyós. Anya pedig a tejes kiflit tolná oda neki,stb. Egyszerűen nem értik meg addig nem vigyáznak rá mert gondolom ha újra véres székletei lesznek nekem kell majd ellátnom. Márpedig nem értik, hónapok óta nem.
Ha rossz érzésed van hallgass rá. Bízd olyanra aki nem megy veled szembe.
#24
Elképesztő, hogy lehetnek mindketten ilyen ostobák és felelőtlenek. Nem értem, mit nem lehet egy ételallergián felfogni. Azt hiszik, csak kitaláltátok, vagy mi?
Én anyám azt hiszi túl parázom az allergiát(ami tojás,tej,glutén és erre van ételintolerancia teszt is), ráadásul negatív lett az allergia teszt(hamis negatív mert intoleranciája van és nem allergia,de ugye ez is tünetel nem is kicsit), tehát én látok bele dolgokat. Az lényegtelen hogy amióta nincs tej azóta nincs székrekedése... de legalább nem ad neki dolgokat kéretlenül csak szemforgatva odaadja az ételt, hogy akkor olvassam el az összetevőket (egy kalácsnál XD). Fél órára merem max rábízni,de már akkor is pánikolva adja oda, hogy sír, bezzeg amikor nálam sír akkor hagyjam sírni stb.
Témánál maradva anyósod hipóval meg oltással és miegymással olyan dilis hogy egy fél órára sem hagynám egyedül vele. Őrült és pont. Ki tudja mikor itat vele hipót és mi az a pont amikor a gyerek már nem fogja szeretni hanem szorongani fog tőle.
Tényleg hipót iszik? De most full őszintén.
Nekem már sokszor az is sok, hogy hagyjad erősödik a tüdeje, vagy adj neki cumit, stb, de már egyre jobban kezelem. Az elején nem annyira ment. De ha azt csinálnà mint nálatok, hát nem tudom mit csinálnék...
Mindenesetre szerintem ne hagyd rá.
Vannak még itt akkor jó anyósok. :D Nálunk szerencsére nincs legalább ételallergia, biztosan ő sem tisztelné, mert szerinte minden betegség lelki okokra épül. Amikor pm alulműködésem volt és nem sikerült a baba, akkor mindig azt nyomta, hogy gondolkozzak el, hogy tudat alatt miért nem akarok gyereket. 1 év 9 hónap alatt sikerült a lányom, gondolhatjátok, hogy mennyire a határán voltam, hogy tényleg pofán verjem. Amúgy élőben rászólok ilyenkor, hogy adja vissza a cumit, adja ide, megy aludni, de egyszerűen nemet mond, 2 perc mire tényleg meg is csinálja. Nekem is az az érzésem, hogy alig várja, hogy kitegyen a házból engem. Végül megkértem a férjem báttyát, hogy jöjjön át ő is anyósommal és tartsa szemmel. Ő a lányom keresztapja is, benne tökéletesen megbízom.
Amúgy igen, tényleg hipót iszik. Olvasta valami összeesküvős oldalon, hogy a big pharma azért titkolja el, hogy a hígított hipó MINDENT meggyógyít, mert akkor csődbe mennének. Óránként egy cseppet kell inni az ajánlás szerint jól kihigítva. Amikor először láttam, hogy issza, úgy kérdeztem rá, hogy mi a rákot iszik, mert a 80 nm-es nappali másik felében is olyan szag volt, mint az uszodában. Próbáltuk lebeszélni, de csak hisztizni kezdett. De amúgy rosszul is van tőle, ő is mondja, hogy néha hány vagy hányingere van, de szerinte annak is lelki okai vannak. Nem tudom elképzelni, hogy adna a gyereknek belőle, de nem ez lenne az első alkalom, hogy meglep. Kíváncsi vagyok, hogy hogy fog viselkedni, amikor azt hiszi, hogy én nem vagyok ott, de a férjem báttya ott lesz, amire ő nem tekint "veszélyként".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!