Honnan lehet tudni, hogy a férj mindenből ki fogja venni a részét miután megszületik a baba, hogy nem csak ígérgeti?

Ha segítőkész férj, akkor elég kicsi az esély arra, hogy a gyerek születése után semmit nem fog otthon csinálni.

"Sajnos sok anyuka írta itt GYK-en, hogy a férjük így meg úgy mondogatta, hogy mennyire várja, hogy megszülessen a pici, majd mindenben be fog segíteni, fürdetni, ringatni, pelenkázni fog, stb.

Aztán amikor megszületett a baba, szinte semmit nem csinált, hanem azt mondta, fáradt, meg ez amúgy is a nő dolga."

Nem kell mindent elhinni, amit leírnak.

Véleményem szerint, ha évekig együtt van valakivel az ember gyerekvállalás előtt, ez látható. Egyéb esetekben való segítőkészség, aggódás, mennyire lelkiismeretes. Betegség, vagy baleset alkalmával hogy viselkedik, vagy hogy viselkedik, ha csak fáradt vagy, vagy sürgős munkád akad, stb. Tehát tettekben kell meglátni ezt, nem az ígéreteknek hinni.

Ezek alapján láttam én is, hogy a férjem nem fog magamra hagyni gyerekkel sem. Még azt is megcsinálta végül, amit előre jelzett, hogy neki nem fog menni, a kakis pelus, de amint megszületett a gyerek, zokszó nélkül csinálta azt is, meg mindent.

Azért ilyen fene nagy pálfordulás ritkán van.

Ha a férfi gyerek előtt, munka mellett, kérés és dráma nélkül csinálja a házi munka ráeső részét, ami nem heti egy szemétlevitel, akkor azért olyan hú de sűrűn nem esik meg, hogy közli, hogy márpedig ő holnaptól semmit nem csinál, csak fekszik a kanapén és sört vedel. Lehet mittomén 100000ből 1 ilyen, de a többségnek van egy alkoholista, vagy anyuci pici fia férje, aki napestig a gép előtt ül, és nem csinál alapból semmit, na ő mindegy mit ígér, azt nem kell elhinni. És az ilyen kérdések alatt azért sokszor ez van, hogy már gyerek előtt sem csinált semmit a férj, csak reménykedett, hogy "magától" jobb lesz. A gyerek pedig egy hatalmas próbatétel, amelyik kapcsolatban vannak hiányosságok, azt könyörtelenül felszínre hozza és elmérgesíti.

jobb esetben onnan, hogy ismered :)

Mi 8 évet voltunk együtt a gyerek előtt a férjemmel. Ebből 4 évet együtt éltünk.

Gyerek előtt is megosztott volt a házimunka. Sőt volt egy nagyobb betegségem, amikor nagyon rászorultam a segítségére, ott is gond nélkül helytállt. Gondoskodó és szorgalmas ember.

Baba mellett is ugyanaz az ember. Szoptatáson kívül (és szélcsövezésen :D ) mindent meg tud csinálni, amit én. Ha itthon van, akkor törekedik arra, hogy minél több minőségi időt töltsenek együtt.

#5ös vagyok

Unokatesóm férje már baba előtt sem vette ki a részét a háztartásból, egy vasárnapi ebédet nem tudott összedobni és beteget ápolni meg hát kritikán alul tudott.. (unokatesómnak nagy műtétje volt.) Most baba mellett is ugyanaz a csapnivaló férj, persze ígéret sok volt, a butuska meg bevette. Most meg sír, hogy nincs segítsége. Persze sajnálom, de évek óta együtt voltak, láthatta volna...

Sehonnan, szerencse és kész. Az én férjem egy évtizedet élt egyedül, szépen vezette a háztartást. Aztán összeköltöztünk, nem volt gond. A gyerek megszületésével nagyon lelkesen kelt meg intézkedett. Egy hónapig. Most már hároméves, jön a tesó, a lelkesedés a nulla felé konvergál és simán elnézi hogy óriási hassal ráncigálom a lomtalanításhoz a cuccokat.

Igaz, most mélyponton van a házasságunk, ez tény.

Szóval van pálfordulás, na.

Nekem 4 olyan barátnőm is van, akit terhesen vagy a baba születése utáni első évben hagyták el.

Úgy, hogy megismerkedésük idején, a férfiak csakis olyan nővel akartak szóba állni, aki majd akár gyereket.

De később már ugye "hát nem gondoltam, hogy ez ilyen".

Ha tutira akarsz menni egy nővel állj össze. Nem viccelek, 2 ilyen családot ismerek, hihetetlen a harmónia, az összetartás közöttük.

Sehonnan, mert egy gyerek sok mindent megváltoztat.

Jelek vannak rá, hogy ha előtte megcsinált dolgokat, akkor utána is képes lesz rá, de garancia semmire sincs!

Sajnos igaz a mondás, hogy minden nő magának szül.

Egy pasi először lelkendezik a gyerekért, hogy jaj de jó lesz vele játszani, de bele se gondol abba, hogy munka után kvára nem lesz kedve már a teendőkkel foglalkozni, hisztiket elviselni stb és az asszonyt semmibe sem fogja nézni, mert ő úgyis egész nap otthon van vele, ráér. Ő meg már fáradt. Néha elszórakoztatja, ezért a gyerek mégis őt imádja, mert a cselédet semmibe sem nézik.

Szóval szerintem jogos a félelmed és csak akkor vállalj gyereket, ha te akarod, ha lelkileg fel vagy arra készülve, hogy egyedül is bírni fogod.

Meg aztán hiába lenne egy aranyember férjed, aki mindenbe besegít, de ő is meghalhat, lerokkanhat bármikor, szóval még az sem tuti.

Soha ne függj mástól!