Van mas is, aki azt erzi v erezte , mintha nem orulne neki reggel vagy ebredes utan vagy ha hazaert a babaja? Vagy mintha nem is erdekelne, hogy ott vagyok mellette vagy a helysegben, pl ha jatszik? 7honapos fiu

8 hónapos volt a kisfiam, amikor úgy éreztem nap végén, hogy nem is voltunk együtt. Emiatt mondjuk nem éreztem, hogy ne örülne nekem, inkább annak tudtam be, hogy biztonságban és jól érzi magát. Pont azért nem lelkesednek kifejezetten, mert ilyenkor még el sem tudja képzelni annak a lehetőségét, hogy anya/apa nem állandó.

Jól mondod, majd ha beüt a szeparációs szorongás és feltűnik neki a különlét, akkor majd csinálhatsz mindent egy kézzel :)

Én azt mondanám használd ki. Én most a 11 hónapos lánykámmal úgy vagyok, hogyha egyszer kimegyek az ajtón és másra hagyom, nem ugorhatok vissza semmiért, mert akkora ordítás lesz belőle, hogy semmmmiii, de semmmiiii nem nyugtatja meg, amíg át nem veszem és meg nem szeretgetem. Utána aznapra már matrica, nehogy megint kisétáljak. Ha elmegyek, vagy akárcsak kimegyek az udvarra és 3 órára be sem nézek, semmi gond nincs. Ha visszajövök nem örül, hanem hisztizik, ha nem vele foglalkozom. :) Durván dúl a szepa. Ehhez képest az apjának kacag, amikor hazaér és vigyorog rá édesen, hogy vegye már fel... ki érti ezt. :D

Változni fog, ne aggódj. Még nagyon pici!

A szülő a biztonság.

A másik meg az újdonság, érdekesség.