Miért baj az, ha sír, vagy ordít a baba?

Leginkább a babát.

A sírás annak a jelzése, hogy nem érzi jól magát a bőrében. Normális szülő ezt igyekszik akceptálni.

A baba azért sír, mert így tud kommunikálni. Mivel feltehetően nem a nemzeti konzultációs kérdőívről beszélgetne, vagy a tegnap Bl-meccsek végeredményéről érdeklődni, jogos a feltételezés, hogy valamilyen fizikai szükségletet jelez: éhes, szomjas, koszos a pelenka, rosszul érzi magát, fáradt, fél stb.

A felsorolt szükségletek önmagukban olyan dolog, amit maguktól nem tudnak megoldani, segíteni kell nekik.

A sírás ignorálása a szükségleteket nem fogja kielégíteni, ellenben a baba szülővel szembeni bizalma csökken, és eltompul az érzékenysége. Utóbbi nem jó dolgok.

A babának van valami baja, amin nem tud segíteni. Képzeld el, hogy bajod van, és nem tudsz mozogni, nem tudod megoldani, és beszélni sem tudsz, csak sírni meg gügyögni. Hogyan jeleznéd, hogy bajod van? Illetve milyen lenne neked, ha másokat nem zavarna?

Evolóciósan belénk van kódolva, hogy zavarjon a gyereksírás, nyilván a saját gyereknek a sírása még inkább (törödő szülő esetében).

A babasírásnak az a dolga, hogy "zavarja" az embert. Értsd: rávegye arra a felnőttet, hogy csináljon valamit, ami miatt megszűnik a sírás oka. Beszélni nem tud, a nagyon kicsik még mozogni sem sokat, valahogy jelezniük kell, hogy valami nincs rendben, mert megoldani nem tudják egyedül.

A sírni hagyásnál állítólag megrendül a bizalma a szüleiben. Ugyanakkor van az a helyzet, amikor bármit csinál a szülő, nem tudja elhallgattatni a babát. Erről a hasfájós babák szülei mesélhetnének.