A 4. trimeszter után könnyebb lesz a babával?
A kislányom 9 hetes, tündéri baba, nagyon büszke vagyok rá és nem panaszkodni szeretnék, csak szeretném tudni mire számíthatunk.
Egyelőre nagyon igényli a közelségem, igény szerint szoptatok, rugalmas kendőben van ameddig jól esik neki. A babakocsit nem tolerálja, illetve ha elmegyünk étterembe, orvoshoz , ismerőshöz stb…hiába alszik el a kocsiban a hordozóban , ott felebred és nagyon sír, egészen addig amíg haza nem érünk és szopizhat rajtam. Cicivel alszik el, erdekes nappal nem lehet letenni, éjszaka nagyon szépen alszik a saját szobájában, egyszer kel enni, majd pelus csere még egy kis komfort szopi és már alszik is vissza, így simán alszunk 8-9 órát , ami tudom hatalmas könnyebbség.
Viszont nappal ez nem megy, ha leteszem nagyon sír és tényleg utálja a babakocsit, levegőzni is csak kendővel megyünk így és nem otthoni környezetben nyűgös lesz.
Ez változhat 3 hónapos kora után?
Nekem jobb lett, bár összetettem volna a kezem a te nehézségeidért. Az első 3 hónapban konkrétan 1-1 órát aludtam éjjel is, és már kaptunk fenyegető leveleket az egyik szomszédtól, hogy hallgattassuk el a gyereket.
Éjjel nappal kellett neki a testközelség, vagy üvöltött mint a sakál.
3-4 hónaposan ez megszűnt, aludt szépen hason.
Változhat és változni is fog, a kérdés csak az, hogy mennyivel 3 hónapos kora után? :D
Az én lányom egészen hasonló volt, a babakocsizást kb 1 éves kora után szerette meg (pedig 6 hónaposan, amikor már magától kiült, bekerült a sport részbe, és simán kilátott, de az akkor még nem hatotta meg), addig mi is hurciztunk. A testközelséget viszont most is eléggé igényli, bár már nagyobb annál, hogy nonstop az ölemben legyen (21 hónapos), de azért a nap nagy részében még elég sokat bújik és ölel és minden. Plusz nálunk az alvása olyan 4 hónapos koráig volt ilyen szép, mint nektek, az ~1,5 éves koráig borzasztó lett, óránként kelt meg minden borzalom, együtt aludtunk, az segített. Most a saját ágyában alszik el, de éjszaka egyszer még felébred, akkor valahogy átvarázsolódik mellém, és csak simán attól, hogy fogja a kezem vagy érzi, hogy ott szuszogok mellette, egyből visszaalszik, és úgy is marad reggelig. Szóval a testközelségre való igénye még mindig elég nagy. Amit én egyébként nem bánok :) Én is ilyen bújós típus vagyok, ezt lehet vagy örökölte, vagy csak erre neveltem :D De meg ilyen kicsiknél ez még teljesen természetes igény.
Viszont idővel tényleg könnyebb. Ahogy cseperednek, egyre önállóbbak és nyitottabbak lesznek a világra, másokra, egyre bátrabbá válnak, bár ezzel egy időben jönnek a különböző szeparációs szorongásos időszakok, amikor szintén visszavedlenek az ilyen újszülöttkori matricázásba, de az csak átmeneti, feltöltődnek anyával pár nap/hét(/hónap???) alatt, és mennek is tovább bátran a világba, egyre több ideig és egyre távolabb tőled.
Később majd másmiatt lesz nehéz. Jön majd a fogzás, szeparációs szorongás és amiatt fog rajtad csüngeni...
Ez màr csak ilyen.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!